"Majd meglátja, hogy ő - még nem tudja, pontosan, hogy mit, de - valami neki magának is tetsző valódi és jó dolgot fog csinálni az életéből. Olyat például, amilyen néha a beeső napfény csíkja a szőnyegen. (...) Vagy akár, amilyen a bodzaillat annak, aki szereti." (Ottlik Géza: Buda)

2015. március 24., kedd

Az Év Étterme díjátadó gála 2015


Amikor öt évvel ezelőtt írni kezdtem a Dining Guide számára, egyrészt azzal a céllal tettem, hogy minél szélesebb körben ismertté és népszerűvé váljanak azok az izgalmas helyek, éttermek, termelői piacok, amelyeket utazásaim során megismertem Egertől Lesencetomajig, Bécstől Koppenhágáig, másrészt hogy ötleteket adhassak egy-egy utazás megtervezéséhez és nem utolsósorban megoszthassam az élményeimet. Időközben belekóstolhattam az étteremtesztelés komolyabb, szakmai részébe is, és Magyarország legjobb éttermeiről írhattam. Második kislányom születése után hosszabb szünetet tartottam az írásban és nemrég tértem vissza az éttermek világába.

Tegnap este a Dining Guide szerzőjeként részt vehettem az év legrangosabb gourmet gáláján, a Hennessy-Dining Guide Év Étterme Díj kiosztóján. Nekem mindig nagy élmény egy ilyen nagyszabású esemény részesének lenni, és személyesen is találkozni a legtehetségesebb séfekkel, valamint azokkal a zseniálisan kreatív emberekkel, akik a magyar gasztronómiát alakítják. Nem utolsósorban pedig fantasztikus élmény megkóstolni azokat az ínyencfalatokat, amelyek erre az alkalomra készülnek. Az idei menü a rendezvénynek otthont adó Larus étterem séfjének, Várvizi Péternek a munkáját dicsérte, akivel itt volt alkalmam személyesen is találkozni.


Az Év Étterme a ZONA

 Idén a már Michelin-csillagos magyar éttermek - a Costes, az Onyx, a Borkonyha és a Tanti - külön kategóriaként, követendő példaként álltak a többiek előtt, őket nem díjazta külön a zsűri (sőt a Tanti nem is állt a színpadon, annak ellenére, hogy néhány napja kapták meg a rangos nemzetközi elismerést - Jókuti "Világevő" András épp ott vacsorázott, miközben a szakma a szomszédos Larusban ünnepelt).
Magyarország legjobb étterme idén a Baldaszti-csoporthoz tartozó Dunaparti ZONA lett, az excentrikus Huszár Krisztián séf vezetésével, aki egy serpenyőt is kapott a díj mellé. A legjobb 10 étteremben mindössze egy vidéki található, a székesfehérvári 67 étterem, a többiek az Alabárdos, az Arany Kaviár, a Baltazár, a Csalogány 26, a Laci!Konyha!, a MÁK, az Olimpia, a Salon és természetesen a fődíjat elhozó ZONA.




Legjobb Street Food étterem: Funky Pho

Idén először díjat kapott a legjobb klasszikus  utcai ételeket kínáló (vagyik street food) hely is. Az Év Street Food éttereme a pho-lázat meglovagoló ex-Dining Guide szerző Szabolcs-Gyuris Éva és férje, Szabolcs András étterme, a vicces Funky Pho lett. Erre a listára került még A Séf utcája, a Bors GasztroBár, a Gyradiko, a Komachi, a Padron, a Pesti Burger és Bár, a Pista bá', a Pizza Me és a Zing.




A Street Food díjakat Havas Dórától és Fördős Zétől, a Street Kitchen gasztrobloggereitől vehették át a díjazottak.



Az év ifjú séftehetségének kijáró díjat ketten is kiérdemelték, Nagy Szabolcs és Giczi Andor, akik a Fricska Gasztropub csapatát erősítik. A legprogresszívebb konyha pedig az Ádám Csaba vezette Olimpia lett.

Az Év Gasztronómiai Teljesítménye és Az Év Termelői

A Bocuse d'Or versenyen idén Molnár Gábor és csapata (Pohner Ádám, Vomberg Frigyes, Hamvas Zoltán) a 13. helyen végzett, így ők kapták az Év  Gasztronómiai teljesítménye elismerést. A Magyar Konyha szerkesztősége által odaítélt Az Év Termelője Díját Dr. Lévai Anikó, a gasztronómiai magazin szerkesztőbizottságának elnöke és Vinkó József, a lap főszerkesztője nyújtotta át Baumgartner Zsoltnak (mangalicasonka), Csóll Péternek (Stühmer Csokoládé) és Szomor Dezsőnek (szürkemarha-szalámi).

Pezsgő és osztriga

Életemben először tegnap este mertem megkóstolni a francia osztrigát (utoljára a párizsi Montmartre tetején rendezett termelői piacon volt rá lehetőségem, a Sacré Coeur tövében, de akkor nem volt hozzá bátorságom)... az az igazság, hogy többen is tegnap este veszítettük el az osztriga-szüzességünket, méghozzá a Vörös Homár pultjánál. Biztos, hogy kellett hozzá némi pezsgő is (Brut Imperial...), amit a szomszédos Moët & Chandon standon kínáltak a csinos hostesslányok... 

Az osztrigát a Konyhafőnök című műsorból ismert Lukács Péter (aki amellett, hogy a Vörös Homár üzletvezetője, a Műkedvelő Hedonista blog szerzője is) alig győzte felbontani, megpucolni, annyian akarták megkóstolni. Rendkívül türelmesen magyarázta el mindenkinek (én már a műsorban is csodáltam a higgadtságát), hogyan kell a fejet hátrahajtva egy húzásra el fogyasztani a még élő állatot... gyönyörű látvány volt a jégágyon tárolt sok osztrigahéj, a citrom és a hozzá kínált málnaecetes-hagymás marinád, bár nekem egy kicsit bizarr élmény maradt az élő állat lenyelése, és annak ellenére, hogy imádom a tengeri finomságokat, még hosszú ideig az volt az érzésem, hogy tengerszagot árasztok... (bár az MTI-s lány szerint nem).





Sós nyalókák és hideg falatok

A vendégváró falatok között voltak sós nyalókák is: csirkemell citromlekvárral vékony tésztalapban, valamint garnéla cérnametéltbe csavarva, szintén olajban kisütve.

Ropogós bortésztát is lehetett kóstolni (ez gondolom, olyan, mint a sörtészta, csak borral készül) kecskesajttal, sült paprikával és capribogyóval.

Felszolgáltak még apró rozskenyéren kapros-uborkás falatokat, illetve füstölt pisztrángot gyömbéres paradicsomlekvárral.

Volt spárga eperrel-lime-olajjal, kis pohárban lencsesaláta pirítóssal, homársaláta narancsos sárgarépahabbal és petrezselyemkrémen tálalt zöldsaláta mentás uborkafagylalttal.


Halak, rákok

Az este abszolút kedvencei nálam a halak és a rákok voltak, egy tányéron a következőket lehetett megkóstolni: garnélarák, kávés olívakrémmel, tőkehal sárgarépás miso szósszal, fekete szezámmaggal és vajban pirított burgonyával, konfitált gyömbérrel, valamint vadlazac feketeribizli-vinaigrette-tel és hónapos retekkel. Ez annyira zseniális volt (kint az utcán grillezték a füst miatt, és bent tálalták), hogy kétszeri is sorban álltam érte...



A kacsamáj-sarokban sült kacsamáj 100% almatortával, kacsamáj-bonbonok (céklazselébe illetve pörkölt mogyoróba mártva), valamint fűszeres kalácson tálalt kacsamáj terrine vaníliás narancslekvárral kínálták magukat... sajnos én nem eszem húst, úgyhogy legfeljebb a látvánnyal és az illattal tudtam betelni.

Ugyanígy kihagytam a húsos pult kínálatát is: a sült nyúlgerincet camembertkrémmel és brokkolival, a malaccsászárt szójás uborka- és spenótsalátával és a BBQ magyar tarka hátszínt sült burgonyával - de volt bőven, aki örömmel elfogyasztotta őket.

A streetfood sarokban bambuszban főtt kínai gőzgombócot lehetett kóstolni, a sajtos sarokban pedig nemzetközi sajtválogatást (Ramandolo, Comté, Brie, Morbier, Tomme de savois, St-Maure de Tourin...) valamint hazai sajtokat (parenyicát, ordát Biatorbágyról), és babérleveles nyúlhúsos rillettet répás salátával.




Desszertek


Ez volt a legdurvább: volt málnacapuccino vaníliás fehércsokoládéval, narancsos Valrhona csokoládétorta, Opera szelet, valamint  elképesztő téli fagyik ( na nem olyanok, mint a fűrészporszerű bolti verzió): mogyorópraliné krémes, outucan étcsokoládés, feketeribizlis-fehércsokoládés, gesztenyekrémes. Ha még nem lett volna elég, volt egy külön fánkospult csörögefánkkal és tucatnyi lekvárral.


Összességében egy nagyon klassz este volt, és hálás vagyok, hogy a részese lehettem.


2015. március 15., vasárnap

Tatjana - bájos gyerekruhák, mackók és erdei tündérek


Tatjanát a játszótérről ismerem, ahová két kisfiával jár. Mindig különleges, színes, finom ízléssel összeválogatott ruhákat hord, gyermekei vidám mintás pamutruháit is saját maga varrja. A magyar nyelvet rendkívüli elszántsággal tanulja, és szabadidejében gyerekruhákat tervez, ékszereket, táskákat, puha állatfigurákat, gyönyörű grafikákat, akvarelleket készít.

Orosz hercegnők, öltöztetős babák

Teljes neve Tatjana Mukhametzyanova. Egy orosz kisvárosban, Polivszkojban született, orosz szülők gyermeke (apai ágon tatár származású). Már gyerekkorában imádott rajzolgatni, festeni. Először öt évvel idősebb nővérét, Olgát utánozva kezdett lányokat, főleg hercegnőket, öltöztetős babákat rajzolni, később rajziskolába is járt, végül a jekatyerinburgi egyetemre jelentkezett, ahol divattervezőnek tanult.

Szentpétervár, szerelem

Tatjana diplomával a zsebében Szentpétervárra ment dolgozni. Itt egy hídon sétálgatva találkozott Péterrel, a magyar cserediákkal, akivel egymásba szerettek. Ezután követte párját Magyarországra, ahol már 8 éve élnek együtt. Férjével két kisfiút nevelnek, a kétéves Misát és a 8 hónapos Ivánt.

Vidám gyerekruhák, kisautók, zsiráfok, lovak

Tatjana kreatív energiái és divattervezői ambíciói gyermekei születésével nem tűntek el, sőt újabban saját tervezésű, vidám mintás, pamut gyerekruhákat készít: nadrágokat, pólókat, sapkákat, pizsamát a bölcsődés-óvodás korosztály számára (de a nyolcéves lányom is az általa varrt lovacskás sapkában jár). Létrehozta a Muhalovka Kids márkát, majd az Amma babaruha-projektet. Előbbi a saját vezetéknevéből származik, utóbbi pedig onnan, hogy kétéves kisfia így nevezi az almát.


"A ruhának bájosnak kell lennie, másképp nem is lehet!!!"






Mackók, elefántok, nyulak


Tanja keze alatt  a pamutanyagok, gombok és cérnák, régi kulcsok táskává, ékszerré, kitűzővé, puha állatfigurákká válnak.


"Minden összekavarodott: kezek, lábak. Anyagok, festékek, cérnák, fantáziák. Gondolkodom, rajzolok, varrok és megszületnek a különböző állatfigurák."


Tündérek, hercegnők


Az orosz hercegnők, erdei tündérek, organikus formák, hosszú hullámos hajú lányok is visszatértek Tatjana életébe, csodás grafikák és pasztellszínű akvarellek formájában. Utóbbiakból a hangulatos ferencvárosi Gomb kávézóban nyílt kiállítása 2015 januárjában.





Személyes kedvencem a fekete-fehér erdei tündéres sorozat, ami lakásdekorációként vagy mesekönyv-illusztrációként is megállná a helyét.









A képek forrása: Muhalovka facebook

Instagram: @mukhametzyanova_