"Majd meglátja, hogy ő - még nem tudja, pontosan, hogy mit, de - valami neki magának is tetsző valódi és jó dolgot fog csinálni az életéből. Olyat például, amilyen néha a beeső napfény csíkja a szőnyegen. (...) Vagy akár, amilyen a bodzaillat annak, aki szereti." (Ottlik Géza: Buda)

2017. június 29., csütörtök

Nagy Klaudia képzőművész, dizájner

Nemrég Nagy Klaudiával beszélgettem, akinek a munkáival már sok helyen találkozhattatok. Fából készült tárgyakra égetett grafikái dizájnboltokban és -vásárokon is megtalálhatóak, ráadásul most festőként élete első önálló kiállítására készül. Klaudia egy okos, kitartó és őszinte ember, aki nem fél új utakra lépni.


Gyerekkor, tanulmányok
Klaudia a gyerekkorát Sopronkövesden töltötte igazi idilli falusi környezetben, kiscsirkék és nagymamák között. Mindig is rajzolt, agyagozott vagy nemezelt, kézműves táborokba járt, és ösztönösen leképezte azt, ami a fejében megjelent. 8 éves korában Sopronba költözött a szüleivel, majd Pécsett járt egyetemre, ahol néhány évig biológusnak tanult. Végül rájött, hogy a festészet érdekli igazán, így a Nyugat-Magyarországi Egyetemre jelentkezett, ahol minden évben elnyerte az egyetem művészeti ösztöndíját.

Klaudia 2011-ben a festő szakos diploma megszerzése után egy külföldi ösztöndíjjal Dániába ment, ahol festészetet és ékszerészetet tanult a bornholmi népfőiskolán. 2012-ben a multimédia dizájner szakra is járt az Erhvervsakademi Sjealland-on, majd Koppenhágában egy művészeti boltban találkozott Gerry Dinnage festő-restaurátorral, aki a munkáit látva soron kívül felvette az akkor már telt házzal induló művészeti iskolájába.  A Dániában töltött inspiráló időszak után hazatérve hozta létre az NKdesign márkát, amely a fából készült eszközökre pirográf technikával (tűzírással) készített termékeket foglalja magában.






Hagyományok és családi értékek

Klaudiát megihlették a falusi háztartásokban megtalálható, fa táblákra égetett házi áldások, ezek kapcsán elkezdett különböző faanyagokon (ládákon, deszkákon, fakanálon) kísérletezni. Munkáira alapvetően jellemző a játékosság és a kísérletezőkedv, és azt is élvezi, hogy szinte végtelen számú lehetőséget rejt magában, hogyan is reagál egy adott fafelület a pirográf fejre, mivel minden fa keménysége, erezete, természete, nedvességtartalma, kora különböző. Elsősorban portrékat készít, igyekszik a jellegzetes vonásokat megragadni és megjeleníteni a vágódeszkákon, poháralátéteken megformált alakokban.



A konyhai eszközök (fakanál, vágódeszka, poháralátét) ötletét részben a családi ebédek is adták, Klaudia családjában ugyanis a vasárnapi ebéd - melyeken a szülei mellett a nővérével együtt vesz részt - minden körülmények között szent és sérthetetlen. Ilyenkor a tipikus menü a rántott hús krumplival, sőt néha előkerül a pálinka is.



Természetszeretet és környezetvédelem
Klaudiának a hagyományok és a család mellett nagyon fontos a természetes anyagok használata és a környezet védelme, ezért deszkáinak alapja a hidegen sajtolt len- vagy dióolajjal kezelt formatervezett bükkfa. Mindemellett a színezésnél sem használ mesterséges vegyi anyagokat, kizárólag természetes pigmenteket, legfeljebb egy plusz színt - ami a barna mellett általában a kék -, sőt az elkészült termékek csomagolásánál is kizárólag újrahasznosított anyagokat használ.


Szabadidejét is igyekszik valamilyen vízparton, a Dunánál vagy a Balatonnál tölteni, hosszú távú tervei között szerepel egy saját csónak és egy vízparti ház is. Mi is az Akvárium teraszon találkoztunk...




Kiállítások, workshopok

Klaudia számára nagy élményt jelentett a skandináv tanulmányain kívül az is, amikor a Helsinki Design Héten állított ki finn dizájnóriások között 2014-ben, valamint amikor a Budapest Design Héten tartott izgalmas workshopot Verebélyi Tamással együtt. Rendszeresen jelen van a nagyobb dizájnvásárokon, valamint alkotófoglalkozásokat is tart budapesti műhelyében, ahol akár ti is ki tudjátok próbálni a pirográf technikát. A legközelebbi workshop egyébként júl. 14-én este 6 órától lesz a Nappali műhelyben.

Társadalmi ügyek, inspiráló együttműködések
Munkáinak központi témái az emberi kapcsolatok, ezekben gyakran finom irónia és társadalomkritika is megjelenik. Klaudia részt vesz a MACIARC nevű, civilszervezetek és kreatív ügynökségek, grafikusok részvételével zajló kezdeményezésben is, ahol olyan plakátok létrehozásán dolgoznak, amelyek a 17. ARC közérzeti pályázat keretében civil szervezetek üzeneteit juttatják majd el a közönséghez.
Ugyancsak részt vett a Design Terminál szervezésében megtartott Segítő vásárlás akcióban is, ahol sérültekkel foglalkozó egyesületekkel ültek le tervezők rapid randi-szerű tanácsadásra. Ezen a rendezvényen az autistákat foglalkoztató MAARCRAFT egyesülettel működött együtt. 

Klaudia imádja az inspiráló megbízásokat - készített boltoknak, kávézóknak, lakberendező csapatoknak egyedi faeszközöket, de közreműködött már biciklitároló létrehozásában is. Természetesen odafigyel a kortárs alkotók, illusztrátorok munkáira is, főként a japán illetve skandináv művészek alkotásait kíséri figyelemmel, de például a balti államokban élő kollégáival is tartja a kapcsolatot. Gyakran megihletik koncertek, színházi élmények vagy baráti beszélgetések, olvasmányok, dalszövegek is. Imádja a népzenét és a népművészetet, rajong a budapesti libegőért és a jó rozéborokért. Leginkább a végletek és a kontrasztok érdeklik mind az anyaghasználat, mind az ábrázolás módja terén. Szuperképességei a humor, az állandó megújulás és a bátorság, hiszen alapvetően nem fél új utakra lépni, kísérletezni.









Önálló kiállítás a TAT Galériában
Klaudia alapvetően festőnek tartja magát, aki régóta a grafika szerelmese. Rajzai vászontáskákon is megjelennek. Hamarosan egy régi álma válik valóra, 2018-ban ugyanis élete első önálló kiállítása nyílik a TAT Galériában. A "Életrezdülések - Semmi sem fekete-fehér" című tárlat rendkívül érzékeny, őszinte hangvételű, monokróm fekete-fehér grafikákon keresztül mutatja be a hétköznapok történéseit.






2017. június 1., csütörtök

Tavasz Bolognában

Nemrég a Bolognai Nemzetközi Gyerekkönyvvásáron jártam, ami hihetetlen élmény volt.

Ha már jártatok hasonló nemzetközi vásáron, akkor tudjátok, hogy hatalmas és több napra is szükség van, hogy akár egy-két pavilont be lehessen járni.

A szervezés nekem nagyon tetszett, előre megkaptuk a belépőket, így nem kellett sorban állni. Sőt a belvárosból ingyenes buszjárat közlekedett a vásár területéig és vissza, így kényelmesen lehetett utazni reggel és este is. Így néz ki a vásár bejárata:





Az előcsarnokban szinte minden falat beborítanak az illusztrátorok hirdetései, munkái és névjegyei...





Idén a katalánok voltak a díszvendégek. Már a bejáratnál levő csarnokban a katalán illusztrátorok műveivel díszített függőágy-soron lehetett pihenni, heverészni, ezek a helyek nagyon népszerűek is voltak. 


Elsősorban az illusztrációikon keresztül mutatták be a kultúrájukat, de készítettek olyan képeslapokat is, amiken angolul és katalánul szerepeltek idézetek a kiállított művekből. Sőt, a belvárosban is találkoztam  a régi orvosi egyetem épületében a katalánok molinóival és gyerekkönyves illusztrációival, ami üdítő kontrasztot alkot a falfestményekkel és a díszes címerekkel. Egyszerűen fantasztikus, hogy a gyerekkönyvvásár nem valami elszigetelt dolog, ami csak a vásár területén él és létezik, hanem beszivárog a városba, a könyvesboltokba és a legfrekventáltabb múzeumba is, mint amilyen a Teatro Anatomico...



Máray Mariann a kiemelt illusztrátorok között szerepelt az idén, az ő illusztrációi (Utazz Bálnabusszal, 2017, Két Egér Könyvek) meg is jelentek az előcsarnokban levő kiállításon.



Az egyik pavilonban az újra reneszánszukat élő pop-up (kinyitva háromdimenzióssá váló) könyvek történetét bemutató kiállítást lehetett megnézni, ami nagyon izgalmas volt.







Imádtam a svédek Astrid Lindgren szobáját megidéző standját is.



Nagyon sok izgalmas Papírszínház-megoldással találkoztam a világ különböző tájairól.



A magyar stand eléggé messze volt a bejárattól, de azért megtaláltam. Óriási volt, és szerintem nagyon szép is.



Külön felületet kaptak a magyar illusztrátorok - Hanga Réka, Herbszt László, Nagy Norbert, Takács Mari, Horváth Ildikó és Kőszeghy Csilla -, akik ott helyben egy-egy saját falat is telerajzolhattak a műveikkel.





Különösen imádtam Takács Mari Piroskájának Bologna-specifikus változatát :) Még a táskáján is Bologna-térkép volt! 






Nagyon izgalmas volt, hogy az idén a szöveg nélküli könyvek (Silent Books) döntőjébe is bekerült egy magyar illusztrátor, méghozzá Maros Krisztina egy olyan könyvtervvel, amelyben arra keresi a választ, milyen színű a boldogság?

Bologna tavasszal különösen gyönyörű. Ilyenkor virágba borul az egész város, a házak falát befutja a lila akác... és mindenhol érezni az édes illatát. Ráadásul a belvárosban éppen virágvásárt tartottak.








Lenyűgöző, hogy milyen gyönyörű környezetben élhetnek és tanulhatnak itt a diákok. Ez például egy előadóterem a bolognai egyetemen:


Ez pedig egy egyetemi klub...









Imádom, hogy délután és este megtelnek a kis utcák és piazzák, az emberek találkoznak a barátaikkal és jól érzik magukat. 












Természetesen megmásztam a világ leghosszabb fedett árkádsorát, amely felvezet a Bologna melletti dombon álló San Luca Bazilikához.





 Egészen véletlenül is belebotlottam a város különböző pontjain rendezett izgalmas gyerekkönyves kiállításokba...











Viszlát, Bologna! Remélem, hamarosan visszatérek.