Űrcicák és erős emberek - DeLuxe Dollz Design Circus

Négyessy Neddát gyerekkorom óta ismerem. Kislányokként az egri Vitkovics-ház nyári kézműves táborában vettünk részt Bulla Márta képzőművész irányításával, ahol Nedda tehetsége a rajzolásban, festésben nagyon korán megmutatkozott.

A klasszikus festészettől a groteszk lényekig
Nedda Kishonty Jenőtől tanulta az akadémikus festészetet, majd Londonban élt, ahol többek között belsőépítészeti diplomát szerzett. Kb. 10 évig egyáltalán nem festett, az ecsetet akkor vette újra kézbe, amikor egy régi barátnőjének, Kovács Eszternek (Miss Mizi, Taurin Cirkusz) a rajzai a kezébe kerültek. Ezek a furcsa kis vázlatok akkor születtek, amikor Eszter és Nedda még 14 évvel ezelőtt egy budapesti hostelben dolgoztak együtt és a közös bulik során összebarátkoztak.

A dizájncirkusz útra kel
Nedda számára felszabadító érzés volt megfesteni és kicsit megszelídíteni a bizarr figurákat, amelyek a cirkusziskolát végzett és rendkívül összetett személyiségű Eszter agyából pattantak ki. A közös projektnek a DeLuxe Dollz Design Circus nevet adták, első kiállításukat pedig a Tűzraktérben tartották 5 évvel ezelőtt.

Ezt még több hasonló követte, például 2013-ban a Kispipa Velvet nevű hely megnyitója alkalmával rendezett Dark Sweethearts Hotel kiállítás.

Űrcicák és erős emberek a mobilhátlapokon
Ezt követően már az újságok és kisebb boltok is felfedezték maguknak a tervezőpárost. Alkotásaik a festmények után használati tárgyakon - újrahasznosított papírból készült határidőnaplókon, mobiltokokon, faliórán, ékszereken, gyerekpólókon, sőt laposüvegen is megjelentek, így már elérhetővé váltak a groteszkre fogékony közönség számára is.

A cirkuszi társulat tagjai, a Bizarr Bazár, az Elfelejtett Cirkusz és a Space Candy sorozat szereplői kissé sötét, de szívük mélyén kedves lények: a mindig magányos, összetört szívű tengerész, a sárkányos fiú, a kilógó bordájú és csirkelábú angyal, a háromszemű Timothy, a halott díva, az esőbohóc, a furcsa pár, a csillaggyűjtő, és Eddie, az erős ember mind kicsit furcsa, groteszk, őrült figurák, akik viccesebbé teszik a mindennapokat és elviselhetőbbé a nehéz időket.

Életem egyik legnehezebb és legsötétebb időszakában egy DeLuxe Dollz Erős emberes naplóba írtam le az élményeimet és akármilyen furcsa, de Eddie valahogy tényleg segített.

Folyamatos fejlődés, utazás és önkéntesség
Nedda nemcsak tehetséges festő és dizájner, de nagyon komolyan veszi a vállalkozást és folyamatosan képzi is magát, legyen szó marketingről vagy webshop-készítésről. Évekig szerkesztette a City Spy Maps nevű nemzetközi, alternatív várostérkép-sorozatot, majd az egyik kedvenc városában, Isztambulban tervezte meg a Stray Cat Hostel belső világát. Emellett szabadidejében önkéntes munkájával évek óta segíti az idősek telefonos lelkisegély-szolgálatát.

A titokzatos befektető
Bár a kisebb dizájnboltokban és a vásárokon egyre népszerűbbek a termékeik, a nagy írószerláncok még mindig félnek a sötétebb karaktereket a polcaikra tenni... Nemrégiben azonban egy titokzatos befektetője akadt a vállalkozásnak, aki hosszú távon is fantáziát lát a lányok művészetében.

Művészbarátok a reklámfotókon
A tárgyaikat elsősorban a fiatal városi trendkövető, környezettudatos értelmiségiek és meglepő módon a gyerekek szeretik a legjobban. Ez talán nem véletlen, hiszen a lányok számára alapvető érték a gyermeki őszinteség és a hitelesség, így az egész arculat meghatározó elemei a valódi emberek - diákok, művészek -, akik a DeLuxe Dollz-tárgyaikkal álltak modellt Neddának.

A DeLuxe Dollz Design Circus-határidőnaplókat - például az űrcicás naptárat - december 19-én a Díp Design és Ínyencpiacon a Jurányi Közösségi Házban, december 20-án a WAMP Millenáris B csarnokban, vagy a lányok webshopjában jelentős kedvezménnyel is beszerezhetitek magatoknak vagy a szeretteiteknek ajándékba. Sőt, mostantól a a La nube kávézóban is kaphatók a vagány noteszek, nyakláncok, csatok és gyűrűk!

A képek forrása: www.deluxedollz.hu és a DeLuxe Dollz Facebook-oldala.

Maminvent - ahol a régi anyagok új életre kelnek

Kopócs Éva három kisfia születése után hozta létre a Maminvent márkát és vállalkozást, amelyben elképesztő játékossággal és kreativitással lehel új életet a már kidobásra ítélt anyagokba. Gyapjúpulóverek, kabátok, selyem nyakkendők, zsákvásznak és pamuttrikók kelnek új életre, változnak csodás ékszerekké, táskákká a kezei alatt. Éva azon felül, hogy ügyesen varr, hihetetlen bátorsággal, biztos ízléssel és érzékkel  nyúl az anyaghoz. Stílusa modern, praktikus, kicsit bohókás, különleges és egyedi.

Maminvent ajándékok Londonban
Éva alkotásait egy közös barátnőnk révén ismertem meg, aki nemrég Londonba költözött és akinek sikerült nagy örömet szereznem azzal, hogy amikor meglátogattam, egy kis hazai dizájn-t, méghozzá Éva egyik fekete-fehér gyapjú statement nyakláncát és a hozzá illő alkalmi táskát vittem ajándékba. Így aztán a bojtos, hímzett gyapjú Maminvent clutch másnap már egy londoni technológiai díjátadón debütált...

Maminvent Woolverine Series for Tibco Marketing Goddess

Természetes, játékos, praktikus
A család három kicsi gyerekkel Martinkán (Debrecen és Hajdúsámson között) él egy csodálatos természetvédelmi terület mellett. A természetközeli és játékos felfogás minden egyes Maminvent-darabban megjelenik, és nagy hangsúlyt kap a praktikum is, ezért Éva hacsak lehet, többféleképpen hordható, multifunkcionális darabokat készít, a hajpántként is hordható nyakláncoktól a nyálkendőként is használható babasálakon át a kifordítható táskákig.

Angoltanár, fordító, családanya
Éva  a debreceni egyetemen végzett angoltanár-andragógia (művelődési menedzser) szakon, majd a férjével - akivel egyetemi csoporttársakként ismerkedtek meg - középiskolai angoltanárként és műfordítóként dolgozott, míg meg nem születtek a fiai, Donát, Fábián és Jonatán (akik most 9, 7 és 4 és fél évesek).

Éva mindhárom gyereke születése idején lefordított egy-egy könyvet, méghozzá egy fantasyt, a Ködszerzet-trilógiát. Férje és a három fia mellett a csupa férfi környezetben azonban egyre inkább szükségét érezte a varrásban megtalált feminin energiának, ezért végül úgy döntött, nem megy vissza tanítani, hanem azt csinálja, amit a legjobban szeret, így a családjára is jut elegendő ideje és a fiainak is olyan példát mutathat, hogy érdemes a saját álmaik után menni.

Az első táskától a katalógusokig
Egyik legelső újrahasznosított alkotása egy farmerből készült táska volt, amit egy bababoltot vezető és jógatanár barátnőjének ajándékozott, aki egyébként sokat segített Évának elindítani a vállalkozását. Az alkotás mellett az elmúlt három év során apránként tanult bele a márka menedzselésébe, a marketingbe és a fotózásba, a nyomtatott anyagok és katalógusok (lookbook-ok) szerkesztésébe. Az eddig megjelent Maminvent lookbook-okban - a  "tavasz-nyár" és "víztorony" témájúakban - a bohém természetközeliség, illetve újabban a modern, fiatalos stílus és az urbánusabb, geometrikus környezet is hangsúlyt kap.

Mindenben meglátni a lehetőséget
A környezettudatosság, és az a szemlélet, hogy mindenben meglássák a benne rejlő lehetőséget, áthatja az egész család gondolkodásmódját a nagyszülőktől a gyerekekig. Éva gyerekkora óta bátor és szenvedélyes újrahasznosító, kicsi korában is gyakran járta szüleivel a turkálókat és a bolhapiacokat. A kreatív tevékenység megnyugtatja, és örömmel osztja meg másokkal is ezeket a pillanatokat. Különösen szeret a gyerekeivel vagy más nőkkel együtt műhelymunka-jelleggel alkotni. Rendszeresen tart újrahasznosító workshopokat is, ahol ki lehet próbálni, hogy készül például egy-egy gyöngyös trikónyaklánc vagy ünnepi ajtódísz. Elsősorban természetes, nemes anyagokkal szeret dolgozni, ezért a barátai sokszor félretesznek neki gyapjú, selyem és farmer ruhákat, de a turkálókban is hosszasan keresgél egy-egy anyag után, ami megmozgatja a fantáziáját. Éva minden alkotása aprólékos, gondosan kivitelezett munka, soha nem ad ki selejtet a kezei közül.

A közösség ereje
A Maminvent ugyan egy egyszemélyes vállalkozás, azonban Éva óriási segítséget kap a férjétől, családjától és barátaitól, akik lehetővé teszik és biztatják, hogy álmait megvalósíthassa. Éva hisz a kis közösségek erejében és imád kísérletezni. Az egyik ilyen kísérlete a kis közösségben megvalósított ajándékgazdaság, amely a kapcsolaton és a kölcsönös segítségnyújtáson alapuló egyfajta cserekereskedelem.

Éva a közösségi oldalakon is aktív, rengeteg aktualitással, akcióval és nyereményjátékkal örvendezteti meg a követőit. Érdemes követni a Maminvent Facebook-oldalát, hogy időben lecsaphassatok a legjobban sikerült darabokra.

Szuper ajándékokat találtok az oldalán, sőt ajándékutalványt is vehettek, amivel biztosan örömet szereztek az egyedi, környezetbarát tárgyakra fogékony szeretteiteknek.

Téli hortenzia - kifordítható, sötétkék gyapjú válltáska hortenzia-mintával

Képek forrása: Maminvent Facebook, Kopócs Éva-portré: K-photo, Éva a fiúkkal: Tófalvi Kata
A márka honlapja: www.maminvent.hu

Szegedi Katalin - a meserajzoló varázslónő

Szegedi Katalint nagyon régóta ismerem, az általa rajzolt mesekönyveknek pedig már külön polcunk van a gyerekek szobájában. Kata egy igazi varázslónő, aki egy mesebeli házban él a Dunakanyarban. Itt készíti csodás és részletgazdag meseillusztrációit, amelyekben bátran felhasználja a vele szembejövő talált tárgyakat, apró növényi részeket, textildarabokat, régi fotókat, újságkivágásokat. Imádom ezt a szabad és kreatív hozzáállást az alkotáshoz, ráadásul Kata minden munkája azonnal felismerhető és semmivel sem összetéveszthető. Kedvenc könyveim tőle a Háncsvirág (norvég népmesék), A mindentvarró tű, A fűszerkatona, az Érik a nyár, illetve a Lenka és a Palkó című könyvek, de kíváncsian várom a most megjelent új meséket is.

Látszik, hogy Kata mennyire imádja a munkáját, rendszerint megtalálják őt a számára kedves feladatok, ezért többnyire lelkesedéssel és szeretettel veti bele magát az alkotásba. Saját meséi az Álomcirkusz (amely először a General Press és a Csodaceruza gondozásában jelent meg 2002-ben, majd a Csimota Könyvkiadó adta ki újra 2014-ben), a rendkívül népszerű Lenka (2010) és a Palkó (2013) című könyvek (utóbbi kettő szintén a Csimota Könyvkiadónál jelent meg), melyeket több nyelvre lefordítottak, színre vittek, sőt már Lenka-csoki is készült a Fabric csokoládémanufaktúránál.

Kata igen termékeny illusztrátor, eddig több mint 20 könyvet rajzolt. Október végén jelent meg G. Szász Ilona Álomszövő Pendula című meséje (Naphegy Kiadó), néhány napja pedig Finy Petrától A darvak tánca című mesekönyv (Cerkabella Kiadó), csodás Szegedi Katalin-rajzokkal.

Hagyományosan év vége felé jelenik meg a Mesés Naptára (Cerkabella Kiadó), sőt idén novembertől Kata munkái most már gyönyörű nosztalgiamedálok formájában is beszerezhetők.

Aki lemaradt a múlt vasárnapi WAMP-ról, az megrendelheti őket vagy személyesen is meglátogathatja a művésznőt saját műtermében. Kata ugyanis évente megrendezi otthonában (2131 Göd, Vasvári Pál utca 15.) a karácsonyi műteremvásárt, amelyet ezen a hétvégén tart (2015. nov. 27-29. minden nap 11-19 óra között).  Talán nem tudja mindenki, hogy Kata nemcsak tehetséges grafikusművész, de nagyon jól főz is. A hétvégi műteremvásáron garantált a vidám társaság és a finom ételek-italok. Válogassatok az eredeti képek, nyomatok, medálok, könyvek között, ráadásul a három nap alatt a helyszínen és a webáruházban történő vásárlásokból 20% kedvezményt is kaptok a könyvek és a naptár kivételével mindenre.

Fotók forrása: Szegedi Katalin hivatalos Facebook-oldala, Szegedi Katalin-portré: Sióréti Gábor,
Lenka csokoládé: Fabric csokoládé honlapja

Mesék, amelyek jól végződnek - Sárközi Tünde meseterapeuta, örökbefogadási tanácsadó

Tündét a mi kis játszóterünkről és az óvodából ismerem, három gyerekével stabil tagjai a közösségünknek, és bár nemrég messzebbre költöztek (egészen a Bartók Béla útig...), azért még mindig ide járnak vissza...És bár a gyerekeink nem ugyanabba az iskolába járnak, most is egy csoportban játszunk a Kaméleon Olvasóklubban.

Szociális munka, önkéntesség, három gyerek
Értelmiségi szülők gyerekeként mindig is emberekkel szeretett volna foglalkozni valamilyen segítő szakmában, és egy barátnőjén keresztül került kapcsolatba a budafoki református gyülekezettel, ahol nagy hatással volt rá, hogy önkéntesként látogathatott egy gyermekotthonban élő, mozgássérült lányt. Tanulmányait a Wesley János Lelkészképző Főiskolán végezte, ahol 1997-ben szociális munkás diplomát kapott. Első munkahelye a Pikler Emmi Csecsemőotthon volt, majd Kőbányán a Gyermekek Átmeneti Otthonában vigyázott óvodás és iskolás gyerekekre.
Férjét is a szociális munkán keresztül ismerte meg, együtt dolgoztak a Családok Átmeneti Otthonában, amelyet a Lámpás '92 Alapítvány működtetett. Három gyermekük született, Janka (12), Máté (8) és Kálmán (3). Tünde közben részmunkaidőben hajléktalanok képzési programjában dolgozott a Van Esély Alapítványnál, majd a Menedék Egyesületnél vett részt a menekültek megsegítésében.

Sárközi Tünde meseterapeuta, örökbefogadási tanácsadó

Örökbefogadási tanácsadás
Tünde egy éve dolgozik a TEGYESZ-nél (Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat), jelenleg örökbefogadási tanácsadóként, ahol úgy érzi, megtalálta, amit igazán szeret csinálni. A 12. és a 14. kerület tartozik hozzá, ahol az örökbefogadási folyamatot kíséri végig az alkalmassági vizsgálatoktól a gyerekek kiajánlásán, a barátkozáson és a gondozásba kihelyezésen keresztül a beilleszkedésig. Ez egy rendkívül izgalmas és nagyon sok örömet jelentő munka. Tünde a Mózeskosár Egyesület által szervezett, örökbefogadó családok számára tartott klubösszejöveteleknek, tanácsadásoknak, játszóházaknak és kirándulásoknak is aktív részese.

Meseterápia - út a belső erőnkhöz
Nemrég talált rá a meseterápiára, amikor harmadik gyerekével volt otthon. Először egy saját élményes csoportban vett részt  Boldizsár Ildikónál - aki a hazai meseterápia egyik legnagyobb úttörője és a Metamorphoses Meseterápiás Módszer kialakítója -, ami nagy hatással volt rá. Nála szerezte meg a  meseterapeuta képesítést is 2014-ben. Ezt követően anyáknak tartott mesecsoportot a zuglói Varázskert Baba-mama játszóházban, majd Pannonhalmán egy női életszakaszokról szóló csoportot vezetett.
A meseterápia elmélete szerint az eredeti forrásokból származó népmesék, mondókák, dalok egy olyan tartományt nyitnak meg előttünk, ahol rend van, és ahol minden rend szerint működik. Ez a komplex világkép egy olyan kapcsolati rendszert vázol fel, amelyben mindenki saját belső erőihez, legjobb képességeihez, valamint a folyton változó világhoz való kapcsolódást találhatja meg. A mesék gondolkodásbeli és viselkedésbeli mintákat és lehetőségeket nyújtanak, értő továbbadásuknak és meghallgatásuknak pedig gondolkodást átformáló ereje van.
(Tünde meseterápiáján én is részt vehettem és bátran állítom, hogy egy fantasztikus módszer az önismerethez.)

Aranyalma Mesecsoport
Tünde a Mózeskosár Egyesület szervezésében az Aranyalma Mesecsoportban 2016. januárjától májusig ingyenes, alkotó-fejlesztő meseterápiát is tart 4-8 éves örökbefogadott gyerekeknek és családjaiknak.
A gyermekek 4 és 8 éves koruk között már jól értik és képesek követni a történeteket, amennyiben elegendő mesét hallanak. A mesehallgatás segít történetbe rendezni az eseményeket, ez a tudás pedig elvezet oda, hogy saját élettörténetüket (és másokét) is meg tudják majd fogalmazni, érteni. Örökbefogadott gyermekeknél különösen fontos, hogy egységes egészként lássa, értse és fogalmazza meg saját élettörténetét és majd el is tudja mondani azt, amikor neki fontos.
A foglalkozáson a gyerekek használják a már általában ismert és biztonságos egyszerűbb szövegeket (mondókák, dalok) ill. a kevésbé ismert, rövidebb meséket, melyek nagyobb rálátást nyitnak az életünkre. Játszanak saját testünkkel, mozgásos-építkezős játékok vannak a mese után, majd egyszerű kézműves tevékenységben ragadnak meg egy-egy fontos dolgot az aktuális meséből. Az alkotásban, melyet a szülőkkel együtt végeznek, még közelebb kerülnek a mesében megélt élményekhez, egymáshoz és önmagunk alkotó erőihez.

Frissítés: Tünde az egyik kidolgozója a Mózeskosár Egyesület Élettörténeti Könyv tréningjének is, amely az örökbefogadott gyerekek egészséges identitásfejlődését segíti elő. A tréningen saját élményekre alapozva, módszertani anyagot biztosítva mutatják be, hogyan kezdhetünk neki gyermekeink élettörténeti könyvének felépítésébe, megalkotásába!

Őszi napok Egerben

Október végén néhány napot vidéken töltöttünk a férjemmel, csak mi ketten, a gyerekek nélkül. A pihenéshez Eger egyik legújabb szállodáját választottuk, az Imola Hotel Platánt, amely a Csákány utcában, a strandfürdő mellett nyitott meg 2012-ben. Ez egy barátságos, modern, hazánkban szokatlanul csengő, úgynevezett "felnőttbarát" szálloda, amely kifejezetten a nem kisgyerekes családok és párok igényeire fókuszálva csendet, meditatív és rekreációs környezetet biztosít, hogy aki szabadidejében egyáltalán nem vágyik gyerekzsivajra, vagy egy ideig nem a gyerekei igényei köré szeretné szervezni a napjait, az is ki tudja pihenni magát (a hotel testvérszállodája egyébként a nyüzsgő belvárosban, a Vár bejáratánál található Imola Udvarház, ahol baráti társaságok, családok részére is kínálnak apartmanokat). Tehát voltak a szállodában családok 16 évnél idősebb gyerekekkel, illetve fiatalabb és idősebb párok, valamint üzletemberek.
Őszintén szólva eleinte az egész gondolat teljesen szokatlan volt nekünk, mert az elmúlt majdnem egy évtizedben szinte kizárólag baba- és gyerekbarát helyekben gondolkodtunk, és nem is nagyon találkoztunk még olyan szálláshellyel, ahová nem lehetett gyereket vinni. Viszont az tény, hogy gyerekek nélkül sokkal nyugodtabban tudtunk pihenni, úszni, élvezni a gyógyvizeket és a masszázsokat, a szaunákat és egyéb wellness-kezeléseket - van finn, bio-, aroma- és alpesi szénaszauna (ez volt a kedvencem, teljesen abszurd, mert mit keres egy szénásszekér egy szauna belsejében?), gőzkamra, infrakabin, sószoba, Kneipp-taposó és jégkút. Az étkezésekhez felszolgált borokról nem is beszélve (Gál Tibor, Bolyki, St. Andrea, Szepsy - úgyhogy hazafelé jó pár pincészettől be is vásároltunk)...
Bevallom, egriként az egész gyerekkoromat ebben a városrészben töltöttem (sőt én még elég sokat jártam a Platán étterembe is, ami a szálloda helyén volt egy pár évtizeddel ezelőtt...), úgyhogy nekem abszolút nosztalgikus érzés volt ez a pár nap, és hihetetlenül szép volt az idő, sütött a nap és aranylottak a platánfalevelek. Ki is használtuk városnézéshez a jó időt, felkaptattunk az egri várba, ebédeltünk a Zsálya Bisztróban (amely még mindig az egyik legjobb egri bisztró a Maklári úton, nem messze a vár bejáratától), és kirándultunk a Nagy-Eged déli lejtőjén, ahol ilyenkor ezer színben pompázik a cserszömörce és érik a csipkebogyó.

Végigjártam a régi bölcsődém, óvodám  és iskolám környékét és a patakpartot, a régi papír- és könyvesboltokat, amik harminc éve ugyanolyan illatot árasztanak. Ebédeltünk az anyukám régi munkahelye alatti kisvendéglőben, ahol évtizedek óta megállt az idő, óriásiak az adagok és barátságos a kiszolgálás. Felmentünk a Rác-templomba, amely iránt megmagyarázhatatlan vonzalmat érzek gyerekkorom óta, írtam róla dolgozatot általános iskolás koromban, és jártam nyári kézműves táborba a lábánál levő Vitkovics-házba, de a csodás ikonosztáz és a kertjében levő síremlékek a mai napig megbabonáznak. Sajnos arra nincs pénze a városnak, hogy a templomot és a házat összekötő régi lépcsősort felújítsák, ezért azt le is zárták a turisták elől, így egy viszonylag nagy kerülővel lehet csak feljutni a templomba, de mindenképp megéri.

A város az utóbbi években viszont nagyon sok újításon ment keresztül, megújult a strand, tisztább és áttekinthetőbb lett az Érsekkert, felújították a sok vitát kavart Dobó teret (a burkolat sajnos nem lett szebb és a téren levő áruház is modernizálásra/elbontásra szorulna...), néhány utcával odébb, a patak túlpartjára helyezték át a Városháza elől a Végvári vitézek szobrát, és a patakmeder is több helyen megújult. Én legutóbb nyáron jártam itt, amikor a Dobó téren több tucat ország sportolói gyűltek össze egy világverseny megnyitója kapcsán, és kifejezetten megdöbbentett, mennyire hiányoznak a virágok a város tereiről és az épületek ablakaiból, erkélyeiről. Teljesen érthetetlen, hogy miért ilyen kopár, elhanyagolt a Dobó tér, a Bazilika előtti rész vagy az Érseki palota kertje, ami korábban egy oázis volt a város főutcáján a tejivóval szemben, ahová bárki bemehetett megpihenni... (Most még ráadásul le is van zárva.)
A Széchenyi utca más részei viszont csodálatosan megújultak, a régi Ifjúsági Ház például ma Kepes György Művészeti Központként működik, kortárs kiállítótérként, filmnapok és irodalmi estek helyszíneként (utóbbi házigazdája gimnáziumi osztályfőnököm, Molnár Ferenc), a Líceum csillagvizsgálója pedig Varázstorony néven kínál interaktív tudományos élményeket (Varázsterem, Planetárium, Camera Obscura, Csillagászati Múzeum).
A Minaretbe ezúttal sem merészkedtem fel, mert legutóbb megpróbáltam ugyan, de félúton jöttem rá, hogy nemcsak tériszonyom, hanem klausztrofóbiám is van... úgyhogy egy komplett iskolás csoportot zavartam vissza magam mögött, hogy engedjenek le azonnal... A közelben levő Tűzoltó téren viszont felfedeztük a felújított Tűzoltó Múzeumot, amely mellett elképesztő Tűzoltó ajándékbolt (ahol még a berendezés is tűzoltófelszerelésekből készült), sőt Tűzoltó játszóház is található (a bejáratnál pedig egy vegetáriánus étterem, a Govinda egri egysége).
Ellátogattunk még a Hatvani temetőbe, vittünk virágokat és gyújtottunk gyertyákat az elhunyt szeretteim sírjánál is.

Jó volt visszamenni kicsit feltöltődni ebben a gyönyörű kisvárosban és környékén.  Mindenkinek csak ajánlani tudok egy hasonló kirándulást.

Mikkamakka - új gyereklap kisiskolásoknak

Ezen az esős napon a Tabánban jártam, a Mesemúzeumban, ahol egy új, kisiskolásoknak szánt szuper gyereklap bemutatóján vehettem részt. A Mikkamakka magazint az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet adja ki, és juttatja el ingyen minden általános iskolába, hogy az 1-4. osztályosok az iskolai könyvtárban hozzájuthassanak. A lap elsődleges célkitűzése az olvasásnépszerűsítés, a kortárs gyerekirodalom közelebb juttatása a gyerekekhez és pedagógusokhoz, szülőkhöz, a vizuális kultúra fejlesztése és az ismeretterjesztés.

A piacon már jelenlévő hasonlóan színvonalas gyereklapok (Szitakötő, Csodaceruza) mellett a Mikkamakka a kortárs irodalmi, művészeti és kulturális ismeretterjesztést tűzte ki célul, ezen felül pedig a pedagógusok számára is jelentős segítséget nyújt majd egy most készülő támogató aloldal révén.

A Mikkamakka magazin főszerkesztője, Pásztor Csörgei Andrea (Csöri) - aki egyébként a Kaméleon Olvasóklub egyik oszlopos tagja és szervezője is -  mesélt egy kicsit a lapról. 

- A magazinban megtalálhatók a hagyományos népmesék, a kortárs gyereklíra és -próza legizgalmasabb darabjai (Kollár Árpádtól, Borbáth Pétertől), és találunk mesét Lázár Ervintől, akitől a lap névadó mesefigurája, Mikkamakka is származik. Ezen kívül szövegértést fejlesztő, szókincsbővítő játékos feladatok, magyar és angol nyelvű rejtvények és érdekes könyvajánlók is helyet kapnak a lapban. Minden szám meghatározott tematika köré épül: az első (egyébként dupla) szám témája az út, az utazás, a második (szintén dupla) számé pedig az idő lesz. A gyerekek ismereteit igyekeztünk érdekes interjúk és cikkek segítségével bővíteni, bár az első számban talán kicsit túltengenek az interjúk, mentségünkre szolgáljon, hogy nagyon rövid idő állt rendelkezésünkre és ezek az interjúk az átlagtól eltérő gyerekeket is bemutatnak: Sári például egy SNI-s kislány, aki rendkívül ügyesen vette az akadályokat az iskolában, Zsófi pedig - aki itt a Mesemúzeumban előadta nekünk Lázár Ervin meséjét - a Nemzeti Színházban is játszik gyerekszínészként.  Azt gondolom, ezek a történetek más gyerekeket is érdekelhetnek, inspirálhatnak és ezáltal a szociális kompetenciát is fejleszthetik. De különleges foglalkozásokat is bemutatunk, az első számban egy idegenvezető mesél a munkájáról, és megtudhatjuk, mivel foglalkoznak egy Madármentő Állomáson. Olvashatnak arról, milyen közlekedési eszközöket használtak ükanyáink, vagy egy bolygókutató segítségével képzeletben kirándulhatnak egyet a Marsra, amiről egy színvonalas poszter is található a lap közepén. Rendkívül nagy hangsúlyt fektettünk a  magas színvonalú illusztrációkra is. Kortárs magyar szerzők és illusztrátorok is bemutatkoznak egy-egy cikkben: most például Borbáth Péter író és Simonyi Cecília illusztrátor. Igyekeztünk olyan tartalmakat beletenni a lapba, amelyek a családi idő minőségi eltöltését szolgálják, például otthon közösen elvégezhető kísérletek leírását és finom, könnyen elkészíthető recepteket. Készül a Mikkamakka magazinhoz egy online támogató felület, amely a pedagógusok számára ad ötleteket, és segíti őket, hogy a magazin írásait az alsó tagozatos nevelő-oktató munkában is hasznosítani tudják.

Olvassatok ti is Mikkamakkát! Megtaláljátok az iskolátok könyvtárában és januártól elő is fizethettek rá!

Képek forrása: Mikkamakka Facebook-oldal, Portré: Erdős Zsolt (Zsolt Erdos Photography)

Miért szeretjük a La Nube kávézót?

A La Nube egy varázslatos, imádnivaló hely a körtérnél. A tulajdonoslánnyal, Nagy Timivel készült interjúm során az is előfordult, hogy mindketten egyszerre sírtunk és nevettünk, pedig szinte alig ismerjük egymást, mégis úgy érzem, egy igazán pozitív kisugárzású, őszinte, inspiráló és hihetetlenül kreatív emberre akadtam, akinek az egész családunk imád a kávézójában lenni. 

A kávévilág Svájca
Olyan hely ez, amelyben ott van az ősök szelleme, az utazások, megélt élmények, örömök és fájdalmak, ízek, barátságok és a hihetetlen nyitottság a betérő vendégek felé. Mintha a barátaink nappalijába jönnénk át egy kávéra és néhány falatra, ahol összegyűlnek a környékbeliek, és tényleg, mindig van itt néhány ismerős arc, például a Pékműhelyes Vajda Józsinak is ez az egyik kedvenc helye... Természetesen a Pékműhelyből szállítják a kenyeret a tapashoz és a csokis csigát a süteményes pultba. Több barista és blogger is gyakran jár ide kávézni (csúcsminőségű, etikusan termesztett speciality kávék a 42 coffee-től, melyeket szemrebbenés nélkül elkészítenek cold brew vagy flat white verzióban, akár alternatív tejekkel is), egyszerűen mert jó itt lenni. Azt is mondják, hogy ez a "kávévilág Svájca", ahol béke és nyugalom van, meg persze egy jó kis La Marzocco kávégép.  Természetesen színes léggömbökből álló felhőkkel és vidám gyerekekkel díszítve!

A teák (Sukí) és a Fritz Kola a My Little Melbourne-ből való, a torták és a gluténmentes brownie-k a Tortabolt nevű kis műhelyből, a sonkák és a sajtok pedig  természetesen Spanyolországból érkeznek. A virágdekorációkat Edit, a sarki virágos készíti, aki mindig előáll valami szezonhoz illő ötlettel, most éppen őszi callunák, narancssárga tökök és színes gumicsizmák díszítik a bejáratot, és narancssárga gerberafejek nyílnak az asztalokon levő apró mécsestartókban.

Timi készíti a kávét, teát és az italokat - néhány napja alkoholt, például San Miguel sört is lehet már fogyasztani - , Ivan pedig a konyhában főz, méghozzá istenien. Van déli menü is, amiből ma én az egy leves+egy tapa+ borsmentatea/szóda verziót választottam, ebben volt egy salmorejo leves (hideg paradicsom krémleves extra szűz olívaolajjal, fokhagymával és ecettel, pirítóssal, kockázott zöldségekkel és sajttal), és atún nevű tapa (vertresca tonhal olívaolajban, hagymával, majonézzel, őszibarackkal). Zseniális!


Shanghai után Budapest
Timi és spanyol férje, Ivan mindössze négy hónapja nyitották meg a helyet, amelyet családi vállalkozásban üzemeltetnek. Korábban gyerekeikkel öt évig Kínában éltek (egyébként ez a korszak is beépült a dizájnba a kínai újságlapok, és a képeslap-sarokban kapható füzetek formájában), majd Budapestre költözve régi közös álmukat valósították meg egy laza, családias hangulatú kávézó és tapas bár megnyitásával. Először a belvárosban keresgéltek megfelelő helyet, aztán átjöttek Budára, arra a környékre, ahol Timi gimnáziumba járt, és egyből beleszerettek a Ménesi útról nyíló kis üzlethelyiségbe, ami olyan, mint egy lakás, régi, magas ajtókeretekkel, nagy belmagassággal.

Fekete-fehér felhők és élénk színű bútorok
A La Nube spanyolul felhőt jelent, a falon is klassz fekete-fehér viharfelhők gyülekeznek, ez azonban közel s távol az egyik legvidámabb hely, amit csak ismerek. A régi Thonet székek és öreg bútorok türkiz, ciklámen és arany színt kaptak, ezáltal friss és energikus lett az összkép, mégsem megy el a ma divatos minimalista irányba. A belső kialakítást, festést, dekorációt mind saját maguk végezték, bár egy barátnőjük anyukája, aki az IKEA lakberendezője, sokat segített a gyakorlati kérdésekben. A végeredmény nemcsak eredeti, hanem egyedülállóan színes és otthonos lett. Na és természetesen gyerekbarát (nagy játszósarok, sok játék, a mosdóban pelenkázó, wc-szűkítő, minden, amire egy kisgyerekes családnak szüksége lehet).

Képeslapok a jövőbe
Timi eredeti ízlését tükrözik azok a használati tárgyak is, amiket a kávézóban meg lehet vásárolni. Vehetünk itt egyedi készítésű táskákat, füzeteket és minőségi olajakat, sőt paella-konzerveket is, de akár Marcus Goldson magyar életképeit vagy más cuki képeslapokat is küldhetünk magunknak vagy másoknak a jövőbe. Ez úgy néz ki, hogy feladjuk a kávézóban levő postaládába a lapot és Timiék a megadott időpontban postára adják. Van már jó pár évre előre feladatuk...

Mimi néni szelleme 
Timi sokszor úgy érzi, hogy a nagymamája szelleme vigyázza lépéseiket. A nagymama, Mimi néni nem akármilyen személyiség volt. Nyitottságát és intelligenciáját tükrözi, hogy unokája párjának anyanyelvén, spanyolul és később kínaiul is igyekezett megtanulni, sőt Kínába is többször kiutazott Timiékhez. Élete végén ráadásul meditálni is tanult, hogy sikerüljön elkerülnie egy hosszas, betegeskedéssel és a családjára nagy terheket rovó kórházi kezeléssel járó időszakot. Célját sikerült is elérnie, olyannyira, hogy kiegyensúlyozottan, otthonában, alvás közben érte a halál. Unokájára ezen felül egy kis lakást hagyott, ennek árából vághattak bele álmuk megvalósításába, a kávézó megnyitásába.

Őszi tervek
A La Nube részt vesz a Kult11 szervezésében az Eleven ősz programsorozatban (október 9-11-i hétvége), amikor egy francia tematikájú zenés croissant-reggelin, valamint a Pistolpete bags workshopján lehet részt venni október 10-én.
További jó hír a környékbelieknek, hogy novembertől esténként is nyitva lesznek, igaz, ehhez szükség lesz kisegítőkre, mert az estéket továbbra is szeretnék megtartani a gyerekeiknek.

A hazai gasztronómia nagyágyúja, Zsidai Zoltán Roy is elismerően nyilatkozott és gratulált a hely eredetiségéhez, ami azt gondolom, igazán nagy elismerés. A legnagyobb dolog azonban az, hogy egy igazán szerethető helyet sikerült létrehozni, ahova jó érzés betérni.
Próbáljátok ki, nem viccelek!

A La Nube honlapja
Facebook