"Majd meglátja, hogy ő - még nem tudja, pontosan, hogy mit, de - valami neki magának is tetsző valódi és jó dolgot fog csinálni az életéből. Olyat például, amilyen néha a beeső napfény csíkja a szőnyegen. (...) Vagy akár, amilyen a bodzaillat annak, aki szereti." (Ottlik Géza: Buda)

2017. március 6., hétfő

Gáncs Kristóf, kommunikációs igazgató, Ökumenikus Segélyszervezet

Gáncs Kristóf családjával, feleségével és nyolc hónapos kislányával Újbudán él, nem messze a játszótértől, ahol ez a blog is elindult, és ahol többek között megismertem Kristóf bátyját, Gáncs Tamás evangélikus lelkészt. A 35 éves kommunikációs szakember Magyarország egyik legnagyobb, nemzetközileg is elismert karitatív szervezetének, az Ökumenikus Segélyszervezetnek a kommunikációs igazgatója. Nemrég a Tranzit Kávézóban ültünk le beszélgetni családról, munkáról és Norvégiáról...




Kristóf középső gyerekként született egy lelkészcsaládban. Meseszerű, falusi környezetben nőtt fel a nyolcvanas években a Budapesttől mindössze 5 kilométerre fekvő Nagytarcsán, ahol rengeteg időt töltött a testvérei és barátaik körében. A többségében evangélikus vallású faluban a lelkész kiemelt szerepet töltött be, így az egész család reflektorfényben volt. A parókia ráadásul nemcsak az igen aktív egyházi, hanem a kulturális élet központjának számított, mivel művészeti táborokat és külföldi utazásokat szerveztek. Kristóf egy nagyon erős személyes mintát kapott az édesapjától, Gáncs Pétertől, akinek retorikai tehetségét mindkét fia örökölte.

Eleinte Kristóf kutyakiképzőnek vagy kutyás rendőrnek készült, kutyák iránti szeretete s persze a tévében látott sorozatok hatására. Zsebpénzéből még a a Kutyám, a jól nevelt című VHS-kazettát is megrendelte... A családnak volt egy legendás tacskó szerű keverék kutyája is, akit Lajosnak hívtak. Lajost többször is elütötték, de túlélte, sőt egyszer állítólag felszállt egy buszra és elment Cinkotára is... Lelkész gazdáját egyébként mindenhová követte, még a templomban is ment utána a padsorok között, amikor bevonult az istentiszteletre. Lajos vesztét végül egy megevett sün okozta...

Kristóf később inkább ügyvédnek, illetve egy rövid ideig focistának készült, mivel a parókia kertjében sokat fociztak a srácokkal, ráadásul a nagymamától is gyakran kaptak fradi mezeket ajándékba. A foci és a kerti bunkerépítés mellett még a nyúltenyésztésbe is belevágott a gyors meggazdagodás reményében, ez azonban csak egy rövid kaland volt, mivel felvették a nagy múltú Szerb Antal Gimnáziumba, és a család hamarosan beköltözött Cinkotára, a gimnázium közelébe. Ekkor az édesapja Országos Rádiómissziós Központot működtetett, és ennek kapcsán jutottak el többször Észak-Európába, többek között Norvégiába is. Az utazások életre szóló élményt jelentett Kristófnak, amellett, hogy a 90-es évek eleje egybeesett a legkritikátlanabb fogyasztói társadalomra való rácsodálkozással.

Mivel Kristóf lelkészgyerekként egy óriási közösségben nőtt fel, egész kicsi korától gyakran volt résztvevője a nagyobbak beszélgetéseinek is, korán szembesült az élet olyan nagy kérdéseivel, mint a betegség, a szegénység vagy a halál. Gimnazistaként meghatározó élménye volt az irodalom, rajongott a Nyugat költőiért, Piliszkyért... Saját versei számos antológiában megjelentek, testvérével, Tamással közös verseskötetük is megjelent, Ketten száz fele címmel.



Érettségi után Kristóf a Pázmány Péter Katolikus Egyetem magyar és kommunikáció szakára jelentkezett, és előtte egy évet egy norvég népfőiskolán töltött el, Birkelandban, ahol többek között norvégul is megtanult huszonöt különböző országból érkező fiatallal együtt. Szobatársai egy Sri Lanka-i buddhista fiú és egy litván politikus fia voltak. A nyelvi és kulturális képzés mellett indiai származású norvég társával együtt zenekart is alapított Kugalskap (Kergemarhakór) néven, amelyben Tankcsapda-számok dallamára írt norvég számokat játszottak... Itthon az egyetem alatt is folytatta a zenélést a bátyjával, Tammal együtt alapított Megacsend zenekarban. Ebben az időben ismerkedett meg későbbi feleségével, Szilvivel is, aki csoporttársa volt az egyetemen.


Egyetem után egy norvég médiafőiskolán, Kristiansandban kultúraközi kommunikációt hallgatott újabb egy évig, ahonnan Dél-Amerikába ment, ahol a bolíviai és perui nyomornegyedek világába is bepillanthatott. Meghatározó volt számára, az is, norvégiai tanulmányai alatt egy mozgássérült politikus asszisztenseként dolgozhatott, akiben egy rendkívül pozitív életszemléletű embert ismert meg.

Kristóf sokoldalúságát és kíváncsi természetét az is mutatja, hogy a norvég népfőiskola budapesti idegenvezetője lett (hivatalos végzettséget is szerzett Magyarországon idegenvezetőként). Szakdolgozata kapcsán, melyben a civil és a vállalati szféra kapcsolatának kihívásait dolgozta fel, a nagyobb magyarországi segélyszervezetekkel készített interjúkat, majd 2007-ben az Ökumenikus Segélyszervezet hívására egy olyan EU-s s projekt vezetője lett, ahol addigi tanulmányait egyedülállóan kamatoztathatta.

Kristóf karrierjét az Ökumenikus Segélyszervezetnél szemléletformáló programok koordinálásával kezdte, amelyekben középiskolások számára fejlesztett tananyagot és szervezett rendezvényeket és országos roadshowt. Később a vállalati kapcsolatokért felelt, 2011-től kommunikációs vezető lett, jelenleg egy hétfős csapatot vezet. A segélyszervezeti munkához kapcsolódóan az irodák és a tv stúdiók világa mellett olykor a "terepmunkába" is van alkalma bekapcsolódni. Így járt árvíz sújtotta területeken itthon és a Balkánon, Kelet-Ukrajnában a háborús övezetnél, két évvel ezelőtti születésnapját pedig például éppen Röszkén, a menekültek gyűjtőpontján töltötte. Büszke arra, hogy egy teljesen átlátható szervezetben dolgozik, amely krízishelyzetekben levő embereken tud segíteni. Hatalmas erőt képvisel, hogy sok embert meg tudnak szólítani, egy-egy kampányban akár egymillió emberhez is eljutnak, és hogy fantasztikus önkénteseik és támogatóik vannak.





A segélyszervezet segítségével az alapító egyházak mellett szakemberek, önkéntesek, adományozók és vállalatok egyre bővülő közösségként segítik a bajbajutottakat, nemzetiségi, vallási és világnézeti hovatartozásra való tekintet nélkül. Legutóbb a tragikus veronai buszbaleset kapcsán siettek az áldozatok és családtagjaik segítségére és gyűjtöttek össze alig két hét alatt több mint 100 millió forintot, amit közvetlenül az áldozatok családjai között osztanak szét. Céljuk a krízisbe került emberek számára biztosított gyors, szakszerű és hatékony segítségnyújtás, a kitörési pontok biztosítása a szegénységből azok számára, akik készek tenni a felzárkózásért, valamint a társadalmi szolidaritás erősítése az önkéntesség és az adományozás kultúrájának építésével.

A háromfős segélyszervezet 25 év alatt egy 300 munkatársat és számtalan önkéntest foglalkoztató szervezetté vált, amely eddig 40 országban hajtott végre segélyprogramokat. Kristóf különösen nagy eredménynek tartja, amikor az élet más területén egymással versenyben vagy akár harcban álló vetélytársak állnak egy-egy általuk képviselt ügy mellé, félretéve az ellentéteket. Fontosnak tartja a megosztottságot legyőzni, valamint a közösség energiáját úgy csatornázni, hogy azáltal pozitív változások következzenek be a környezetünkben.

Kristóf a mai napig rajong Norvégiáért és a norvég irodalomért, kedvencei Erlend Loe, és kedveli Jostein Gaardert és Jo Nesbø-t is. Nemrég személyesen is találkozott utóbbi híres krimiíróval, és ehhez nem is kellett messzire mennie, csak ide az Allee-ba...




Kevés szabadidejében olvas és fut, jelenleg a félmaratonra készül, amit tavaly egy sérülés miatt nem tudott teljesíteni. Nagyon szurkolok, hogy idén sikerüljön. Hajrá, Kris!

További információk az Ökumenikus Segélyszervezet munkájáról: www.segelyszervezet.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése