"Majd meglátja, hogy ő - még nem tudja, pontosan, hogy mit, de - valami neki magának is tetsző valódi és jó dolgot fog csinálni az életéből. Olyat például, amilyen néha a beeső napfény csíkja a szőnyegen. (...) Vagy akár, amilyen a bodzaillat annak, aki szereti." (Ottlik Géza: Buda)

2015. szeptember 29., kedd

Miért szeretjük a La Nube kávézót?

A La Nube egy varázslatos, imádnivaló hely a körtérnél. A tulajdonoslánnyal, Nagy Timivel készült interjúm során az is előfordult, hogy mindketten egyszerre sírtunk és nevettünk, pedig szinte alig ismerjük egymást, mégis úgy érzem, egy igazán pozitív kisugárzású, őszinte, inspiráló és hihetetlenül kreatív emberre akadtam, akinek az egész családunk imád a kávézójában lenni. 

A kávévilág Svájca
Olyan hely ez, amelyben ott van az ősök szelleme, az utazások, megélt élmények, örömök és fájdalmak, ízek, barátságok és a hihetetlen nyitottság a betérő vendégek felé. Mintha a barátaink nappalijába jönnénk át egy kávéra és néhány falatra, ahol összegyűlnek a környékbeliek, és tényleg, mindig van itt néhány ismerős arc, például a Pékműhelyes Vajda Józsinak is ez az egyik kedvenc helye... Természetesen a Pékműhelyből szállítják a kenyeret a tapashoz és a csokis csigát a süteményes pultba. Több barista és blogger is gyakran jár ide kávézni (csúcsminőségű, etikusan termesztett speciality kávék a 42 coffee-től, melyeket szemrebbenés nélkül elkészítenek cold brew vagy flat white verzióban, akár alternatív tejekkel is), egyszerűen mert jó itt lenni. Azt is mondják, hogy ez a "kávévilág Svájca", ahol béke és nyugalom van, meg persze egy jó kis La Marzocco kávégép.  Természetesen színes léggömbökből álló felhőkkel és vidám gyerekekkel díszítve!



A teák (Sukí) és a Fritz Kola a My Little Melbourne-ből való, a torták és a gluténmentes brownie-k a Tortabolt nevű kis műhelyből, a sonkák és a sajtok pedig  természetesen Spanyolországból érkeznek. A virágdekorációkat Edit, a sarki virágos készíti, aki mindig előáll valami szezonhoz illő ötlettel, most éppen őszi callunák, narancssárga tökök és színes gumicsizmák díszítik a bejáratot, és narancssárga gerberafejek nyílnak az asztalokon levő apró mécsestartókban.

Timi készíti a kávét, teát és az italokat - néhány napja alkoholt, például San Miguel sört is lehet már fogyasztani - , Ivan pedig a konyhában főz, méghozzá istenien. Van déli menü is, amiből ma én az egy leves+egy tapa+ borsmentatea/szóda verziót választottam, ebben volt egy salmorejo leves (hideg paradicsom krémleves extra szűz olívaolajjal, fokhagymával és ecettel, pirítóssal, kockázott zöldségekkel és sajttal), és atún nevű tapa (vertresca tonhal olívaolajban, hagymával, majonézzel, őszibarackkal). Zseniális!


Shanghai után Budapest
Timi és spanyol férje, Ivan mindössze négy hónapja nyitották meg a helyet, amelyet családi vállalkozásban üzemeltetnek. Korábban gyerekeikkel öt évig Kínában éltek (egyébként ez a korszak is beépült a dizájnba a kínai újságlapok, és a képeslap-sarokban kapható füzetek formájában), majd Budapestre költözve régi közös álmukat valósították meg egy laza, családias hangulatú kávézó és tapas bár megnyitásával. Először a belvárosban keresgéltek megfelelő helyet, aztán átjöttek Budára, arra a környékre, ahol Timi gimnáziumba járt, és egyből beleszerettek a Ménesi útról nyíló kis üzlethelyiségbe, ami olyan, mint egy lakás, régi, magas ajtókeretekkel, nagy belmagassággal.


Fekete-fehér felhők és élénk színű bútorok
A La Nube spanyolul felhőt jelent, a falon is klassz fekete-fehér viharfelhők gyülekeznek, ez azonban közel s távol az egyik legvidámabb hely, amit csak ismerek. A régi Thonet székek és öreg bútorok türkiz, ciklámen és arany színt kaptak, ezáltal friss és energikus lett az összkép, mégsem megy el a ma divatos minimalista irányba. A belső kialakítást, festést, dekorációt mind saját maguk végezték, bár egy barátnőjük anyukája, aki az IKEA lakberendezője, sokat segített a gyakorlati kérdésekben. A végeredmény nemcsak eredeti, hanem egyedülállóan színes és otthonos lett. Na és természetesen gyerekbarát (nagy játszósarok, sok játék, a mosdóban pelenkázó, wc-szűkítő, minden, amire egy kisgyerekes családnak szüksége lehet).


Képeslapok a jövőbe
Timi eredeti ízlését tükrözik azok a használati tárgyak is, amiket a kávézóban meg lehet vásárolni. Vehetünk itt egyedi készítésű táskákat, füzeteket és minőségi olajakat, sőt paella-konzerveket is, de akár Marcus Goldson magyar életképeit vagy más cuki képeslapokat is küldhetünk magunknak vagy másoknak a jövőbe. Ez úgy néz ki, hogy feladjuk a kávézóban levő postaládába a lapot és Timiék a megadott időpontban postára adják. Van már jó pár évre előre feladatuk...


Mimi néni szelleme 
Timi sokszor úgy érzi, hogy a nagymamája szelleme vigyázza lépéseiket. A nagymama, Mimi néni nem akármilyen személyiség volt. Nyitottságát és intelligenciáját tükrözi, hogy unokája párjának anyanyelvén, spanyolul és később kínaiul is igyekezett megtanulni, sőt Kínába is többször kiutazott Timiékhez. Élete végén ráadásul meditálni is tanult, hogy sikerüljön elkerülnie egy hosszas, betegeskedéssel és a családjára nagy terheket rovó kórházi kezeléssel járó időszakot. Célját sikerült is elérnie, olyannyira, hogy kiegyensúlyozottan, otthonában, alvás közben érte a halál. Unokájára ezen felül egy kis lakást hagyott, ennek árából vághattak bele álmuk megvalósításába, a kávézó megnyitásába.


Őszi tervek
A La Nube részt vesz a Kult11 szervezésében az Eleven ősz programsorozatban (október 9-11-i hétvége), amikor egy francia tematikájú zenés croissant-reggelin, valamint a Pistolpete bags workshopján lehet részt venni október 10-én.
További jó hír a környékbelieknek, hogy novembertől esténként is nyitva lesznek, igaz, ehhez szükség lesz kisegítőkre, mert az estéket továbbra is szeretnék megtartani a gyerekeiknek.

A hazai gasztronómia nagyágyúja, Zsidai Zoltán Roy is elismerően nyilatkozott és gratulált a hely eredetiségéhez, ami azt gondolom, igazán nagy elismerés. A legnagyobb dolog azonban az, hogy egy igazán szerethető helyet sikerült létrehozni, ahova jó érzés betérni.
Próbáljátok ki, nem viccelek!

A La Nube honlapja
Facebook

2015. szeptember 16., szerda

Elzászi kalandok

Közkívánatra folytatom a Bázel-környéki kalandozásainkról szóló beszámolót.

Franciaországban 2008 óta létezik a Legszebb falvak nevű szervezet (Les Plus Beaux Villages de France), amely a festői látképpel és megőrzésre érdemes örökséggel rendelkező falvakra igyekszik felhívni a figyelmet. Azt, hogy mely falvak kapják meg a megtisztelő címet, számos kritérium alapján döntik el: legfeljebb 2000 lakosa lehet az adott településnek, és legalább két olyan értékkel kell rendelkeznie - természeti, történeti, kulturális szempontból érdekes látnivalók -, mely védettséget élvez. Ezidáig összesen 152 település nyerte el ezt a rangot. Közéjük tartozik az elzászi Riquewihr is, Kelet-Franciaország egyik legfestőibb települése, mely a 16. században élte fénykorát és azóta is megőrizte nagyjából ugyanazt a formáját - leszámítva a város szélén levő buszparkolókat és a bankautomatákat.
Csodás szőlőültetvények veszik körül a nagyjából néhány óra alatt keresztül-kasul bejárható falucskát, amelyben klasszikus középkori fagerendás házak állnak faragott ablakokkal és boltíves udvarokkal.





























Érdemes megkóstolni a helybéli kézműves süteményeket, fűszeres kenyeret, fagylaltot, macaront. Az elzászi macaron (Macaron Alsacienne) nem hasonlít a klasszikus macaronra - bár abból is lehet itt kapni sokfélét -, hanem egy habzsákkal formázott apró sütemény rengeteg ízben (csokis, rumos, narancsos, kókuszos, stb).  Mi a főutcán levő Hotel de Cerf teraszán ebédeltünk, nagyjából végigettük az elzászi különlegességeket: csigát zöldfűszeres vajban, sült kacsacombot párolt kelbimbóval, cserépedényben sült húsokkal rakott krumplit és crêpe-et. Természetesen a helyi borokat is megkóstoltuk, ha már egy világhíres borvidékre vezetett az utunk.
A falut az eredeti városfal öleli körbe, a macskaköves utcákon nyüzsögnek a turisták, érdemes kicsit letérni a főbb útvonalakról és a csendesebb utcácskák, sikátorok felé venni az irányt.








Szerencsére belefért még a napunkba egy másik gyönyörű település, Ribeauvillé felkeresése is. Ez a városka ugyancsak az elzászi borút fontos állomása, fantasztikus középkori házakkal és lenyűgöző gótikus templomokkal. Mindenütt virágok omlanak le az ablakokból és a kerítésekről, látszik, hogy kiemelt figyelmet fordítanak a gondozásukra. A város határában három vár is magasodik: a Saint Ulrich, a Girsberg és az Haut Ribeaupierre, ami egyben a legmagasabb is a három közül.





















Ezúton is szeretném megköszönni a vidám társaságot és a felejthetetlen élményeket azoknak az embereknek, akikkel együtt töltöttem ezt a szép napot.

Itt a szeptember, a szüret ideje, látogassatok el ezekre a csodás francia borvidékekre, járjátok végig akár kerékpárral az elzászi borutat, nézzétek meg a borászatokat, borospincéket és élvezzétek az őszi fényeket.