"Majd meglátja, hogy ő - még nem tudja, pontosan, hogy mit, de - valami neki magának is tetsző valódi és jó dolgot fog csinálni az életéből. Olyat például, amilyen néha a beeső napfény csíkja a szőnyegen. (...) Vagy akár, amilyen a bodzaillat annak, aki szereti." (Ottlik Géza: Buda)

2015. május 22., péntek

Miért szeretjük az Édes Sárit?


Sári süteményboltjáról nem tudok elfogultság nélkül írni. Másfél éve, amióta megnyílt, része az életünknek, sőt a környék szinte minden, általam ismert családjának kedvence lett. Isteni sütemények, bájos lányok a pult mögött, gyereksarok, kedves skandináv tengerparti hangulat, minden együtt van egy igazán szerethető helyhez.


Naszádi Sári második kislánya születésekor nyitotta meg süteményboltját, az Édes Sárit. A pici babával és a nagyobbik gyerekkel kapcsolatos tennivalókat, egy költözést és egy süteménybolt megnyitását egyszerre intézni - Sári ebben semmi különlegeset nem talál, természetes bájával és szerénységével mesél minderről.


Az eredetileg vendéglátás-turizmus szakon végzett Sári mindig is imádott sütni, kezdetben barátoknak készített édességeket, elsőként a Módszertani Kabinet nevű kávézóba szállított.  A rendelések egyre csak szaporodtak, végül már lassan tarthatatlanná vált az otthoni sütés, úgyhogy Sári üzlethelyiség után nézett és meg is találta a csendes Kanizsai utcában az ideális helyet. Közben elvégzett egy cukrásziskolát is, hogy meglegyen a papírja, de az igazi tudást autodidakta módon, külföldi szakácskönyvekből, rengeteg munkával és utánajárással szerezte meg. A vállalkozást családi segítséggel indította el, a szomszédos óvodába járó gyerekek és szüleik hamar megkedvelték, így gyorsan híre ment a hangulatos kis sütiboltnak. Nem véletlenül.



Itt teljesen természetes, hogy csak nagyon jó minőségű és szezonális alapanyagok jöhetnek szóba, nem használnak margarint, vagy a sok cukrászdában népszerű előregyártott, fagyasztott alapanyagokat. Sári folyamatosan képzi magát, legutóbb egy Varlhona csokoládékurzuson járt, ahol megismerkedett a szőke csokoládéval, a Dulcey-val, a karamellizált fehércsoládéval, így időnként ilyen különlegességek is bekerülnek a repertoárba. Ami általában nem hiányozhat a pultból, az 6-7 féle sütemény és torta: az omlós croissant, a brownie, a csokidarabkás keksz, a Philadelphia sajttorta, a répatorta, a gyümölcsös piték. Az óvodások kedvencei a kakaóscsiga és a sütinyalóka, az enyém pedig a csokis-málnás és a csokis-körtés pite. Hozzájuk házi szörpök, Cofesa kávé és Kushmi teák közül válogathatunk.

A munkát általában reggel hatkor kezdik, a nem kevésbé bájos Vera és Anna újabban két gyakornoklánnyal felváltva, közben Sári, amikor tud, ügyeket intéz, beszerez vagy éppen gyerekeket visz bölcsődébe, óvodába.
Sári nagyobbik lányával


Március óta Sáriék vasárnaponként sajnos zárva tartanak – részben azért is, mert Sári több időt szeretne a gyerekeivel tölteni - , így akkor kénytelenek vagyunk a körtéri Addicted2Caffeine nevű kávézóba menni, ha esetleg Édes Sári-féle pitékre vágynánk. A süteményekből szállítanak még a szomszéd utcában található Családi Csemegébe, kekszeket, sütiket és pitéket a Tranzit Art Caféba, a Kelet Kávézóba, a Kiadó kocsmába, a Smúzba, a Boardgame Café-ba, a Montázs Café-ba, és legrégebb óta a Módszertani Kabinetbe.



Különleges tortákat készítenek, szinte bármilyen mintát vagy formát megvalósítanak, csokoládé-,  trüffel- vagy sajttortából, rozmaringos-narancsos kókuszos, mákos, sütötökös vagy diós-kávés tortából, de vannak laktóz- és gluténmentes, illetve vegán tortáik is. A Dobos tortáért nem rajongtam, egészen addig, amíg nem kóstoltam az Édes Sári-féle változatot…


Sári férje a nem kevésbé zseniális Nagy Viktor Oszkár, akit többek között az Apaföld című film,  a Hajónapló illetve a Hivatal című tévéfilmek rendezőjeként is ismerhettek. Két tündéri kislányukkal, a hatéves Olíviával és a másfél éves Veronikával a közelben élnek.




Sárinál nemcsak fantasztikus házi süteményeket ehettek, és jó kávét ihattok, hanem beszerezhetitek Vizsnyiczai Sári alkotásait is. Hajrá, Sárik!

Képek forrása: Édes Sári Facebook-oldala

2015. május 16., szombat

Étteremnap a finn nagykövetség kertjében - Soppa 2015



Biztosan hallottatok már a Restaurant day-ről: évente négy meghatározott napon bárki állíthat fel ideiglenes, úgynevezett pop-up éttermet, kávéházat, vagy bárt egy napra (hogy mit szól ehhez az ÁNTSZ, vagy hogy kellenek-e engedélyek hozzá, az más kérdés). Az Étteremnapok történetében eddig mintegy 17 400 egynapos étterem nyílt, 70.000 vendéglátóval kb. 2 millió vendéggel, 70 országban. De azt tudtátok, hogy ezt a játékos, világméretű kezdeményezést a finnek találták ki?

Nem véletlen, hogy a mai étteremnapon a budapesti finn nagykövetség kertjében, a Finnagorán is felállítottak egy pop-up éttermet, immár negyedik alkalommal, ami a Soppa névre hallgatott (a soppa finn szó, jelentése leves). Pontosan délben nyitottak ki a léggömbökkel díszített gyönyörű kovácsoltvas kapuk, amelyeken át izgatott, vidám emberek, gyerekek és kutyák, finnek és magyarok özönlöttek a kertbe, hogy a Gellért-hegy árnyas fái alatt a gyönyörű májusi napon gazdag krémes lazaclevest kanalazzanak, friss kenyérrel. A standot természetesen az ikonikus Marimekko mintás terítő borította, mi más.










A hagyományos karjalai pirog nekem gyerekkori emlékeket idézett, ugyanis Finnországban cserediákként iskolai háztartástan órán már készítettem ilyet. Ez a finnek nemzeti eledelének számít, nincs olyan rendezvény, amin ne szolgálnák fel. Ma nemcsak megkóstolhatta, hanem azt is végigkísérhette bárki, hogy készül ez a különleges finomság. Teljes kiőrlésű rozslisztből vízzel, sóval vékony kör alakúra nyújtják a tésztát, közepére rizskása vagy krumplipüré kerül, majd körben papucsformára igazítva a kör szélét a töltelékre nyomogatva kisütik. A tetejére tojásvajat tesznek, amihez keményre főtt és villával összetört tojást vajjal kevernek el.


Desszertnek édes erdei gyümölcsös pitét falatozhattak a vendégek, a kávét a Fekete csapata készítette. Volt bolhapiac, ahol a Muminos babafürdőruhától a kávéscsészéken át a finn enteriőrmagazinokig mindent lehetett kapni. Finn és magyar verseket olvastak fel az egybegyűlteknek, és csodás harmonikaszó kísérte az ebédet - Merja Ikkelä és Ilpo Tiihonen közreműködésével.


Finnországot idén a négy fogyatékkal élő punkzenész csapata, a Pertti Kurikan Nimipäivät képviseli a bécsi Eurovíziós fesztiválon, ezért a Finnagora a Soppa étterem bevételét a Magyarországon fogyatékkal élő, és autisztikus fiatalok művészi önkifejezésének ügyét (mese- és művészetterápia) felkaroló Mosoly Otthon Alapítvány számára ajánlotta fel.


Köszönjük a szervezést, a fantasztikus élményt és a jó ügy támogatását!



A képek forrása: Finnagora Facebook

2015. május 15., péntek

Új kedvenc Szentendrén: a Mjam étterem

Egyszerűen imádom Szentendrét. Van valami megmagyarázhatatlan varázsa, a békés kis utcák, a patak, a galériák, a Fő téren levő pici könyvesbolt, a görögkeleti templomok, az ikonosztázok, a folyópart és a kicsi, eldugott kávézók, éttermek.


 Egyik kedvenc környékem a Bükkös-patak partja, ahol mindig megnyugszom. Szeretem figyelni a halakat a csobogó vízben, belógatni a lábamat egy forró napon, és utána a fák alatt meginni egy kávét, vagy csípős juhsajtkrémet enni görög salátával, frissen grillezett pitával az Adria kávézó teraszán.
A másik kedvencem a templomdomb (mögötte a bordóra festett szerb ortodox székesegyházzal, ami egyszerűen annyira varázslatos, hogy minden alkalommal el kell, hogy menjek megnézni). A domb tövében, a Városház felőli oldalon nyílt meg kb másfél évvel ezelőtt a városka egyik legüdébb színfoltja, a karibi ízeket idevarázsoló  Mjam.



Nemrégiben alkalmam nyílt tesztelni, erről szóló írásomat a Dining Guide-on olvashatjátok