Két fiatal lány kenyérlángosevés közben, tejfeles szájjal megálmodott, majd aprólékosan kidolgozott és megvalósított egy aprócska, mindössze 20 férőhelyes bisztrót a belvárosban. Skandináv minimalizmus, kandalló a falon, a könyvespolcon antikvár könyvek és kották, nyitott konyha és delikátpult, organikus és hazai termelésből származó sajtok, sonkák, borok - innen a névben a három nagy betű: SSB - és a lányok elképesztő kedvessége adják a hely esszenciáját. Minden nap maguk sütik a kenyeret, Évi állítja össze az étlapot a különleges "contact dining catering" vonalnak megfelelően, és főzi a kis falatokat tartalmazó vacsorát, Zsófi pedig kapcsolatot teremt, beszélget a vendéggel, mindenkivel figyelmesen és őszintén. Ilyet én még életemben nem tapasztaltam, pedig megfordultam már pár helyen a világban.A hazai és termelői alapanyagok itt gyönyörű tálalásban, fiatal magyar tervezők által a kiSSBende számára megálmodott étkészleten, sajtkésekkel, sajt- és sonkatálakon kapnak helyet, lelassult, mindennapi luxusként. Mindezt egy Ybl Miklós tervezte 1874-es műemléképületben.
Évi és Zsófi annak idején egy gasztronómiai képzésen (a GasztroWerk-en) találkoztak, végül pedig egy egyedülálló vállalkozást hoztak létre. Büszkék lehetnek rá, hogy elnyerték a szigorú követelményrendszer alapján felállított "fenntartható étterem" minősítést, májusban ők látták vendégül a Bocuse d'Or-ra érkező gasztronómiai újságírókat Európa minden részéről, alig 50 négyzetméteren, és ők főztek vacsorát Jane Goodall-nak is...
Nem véletlenül kerültek be Mautner Zsófia Gasztrocsajok című bookazine-jába sem. Szerették volna útnak indítani júniustól a „Nők mellé ülünk” beszélgetős sorozatukat, ahova mindig egy-egy nőt terveztek meghívni maguk mellé az élet minden területéről. Mert ők is hisznek abban, hogy lehetőség és felelősség van a kezükben, és azért hozták létre ezt a helyet, hogy megmutathassanak mindent a világból, amit értékesnek, fontosnak és megőrzendőnek tartanak.
Talán nem véletlenül választották a jótékonysági maratonokat futó Snow Andreát - akiről nemrég írtam a blogon is - első vendégüknek. Az estre azonban végül sajnos nem jött össze elegendő érdeklődő... Bár az étterem Bécsben, Koppenhágában vagy Barcelonában teljes mértékben fenntartható lenne, a magyar piac talán még nincs felkészülve egy ilyen típusú bisztróra. Ezért 8 hónap folyamatos munka után a lányok úgy döntöttek, tartanak egy kis szünetet és átgondolják, merre tovább. Ma Magyarországon nőként teremtettek meg egy egyedülálló és figyelemreméltó vállalkozást, amibe szívüket-lelküket és nem kevés pénzüket beletették. Érzékeny és álmodozó nők, akik nem féltek megvalósítani az álmaikat, most azonban végig kell gondolniuk, hogyan és milyen formában lehet továbbvinni ezt az éttermet.
Nem féltem a lányokat, mert megvan bennük az az érzékenység, bátorság és kitartás, ami szükséges ahhoz, hogy megtalálják az útjukat.
Köszönöm nektek, és gratulálok az eddigi munkátokhoz, Zsófi és Évi!
Képek: Erdőháti Áron, kiSSBende Facebook
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése