"Majd meglátja, hogy ő - még nem tudja, pontosan, hogy mit, de - valami neki magának is tetsző valódi és jó dolgot fog csinálni az életéből. Olyat például, amilyen néha a beeső napfény csíkja a szőnyegen. (...) Vagy akár, amilyen a bodzaillat annak, aki szereti." (Ottlik Géza: Buda)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Dining Guide. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Dining Guide. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. augusztus 11., kedd

Vászoly, a mesebeli falu

Évek óta járok Vászolyra, mert a főnököm minden évben vendégül látja a csapatot egy nyár eleji borkóstolásra a szőlőjében, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a Balatonra (előtte egy menetrendszerű csobbanás a csopaki strandon, és jól kezdődik a nyár). Azt azonban még soha nem néztem meg, mi van az erdő túloldalán, a faluban. Véletlenül tudtam meg, hogy idén nyáron új vendégház nyílt a központban, és felhívtam őket, van-e még szállás, mivel a Balaton-felvidéken már nem nagyon találtam szabad szobát egy augusztusi hétvégére. Még épp volt hely, így nagy várakozással néztünk az utazás elé (a déli partról jöttünk fel egy hét után az északi oldalra). Füred után északra fordulva a Dörgicsei-medence dimbes-dombos tájai máris elvarázsoltak, és rövidesen meg is érkeztünk a kis faluba, ahol a katolikus templom mellett meg is találtuk a szállásunkat, a Villa Szent Jakabot. A helyről bővebben a Dining Guide-on is írtam, olvassátok el a cikket itt.

Maga a villa egy új építésű szálláshely, talán a falu egyik legszebb fekvésű telkén. A szomszédos telken levő templomhoz gyönyörű gesztenyefasor vezet, mellette hűs vizű patakok csordogálnak. A templommal szemben levő házat és pajtát/vízimalmot  Petráék vették meg nyaralónak és újítják fel - ahogy őt ismerem, csodásan. 

A közelben található kis tó partján fakad a kristálytiszta Szent Jakab forrás, amelyről a szállásunk is kapta a nevét. A tó egy igazi paradicsom, forró napokon sem melegszik fel igazán, mivel a hideg vizű forrás táplálja, a gyerekek boldogan fedezik fel a teknősöket, békákat, apró rákokat és halakat. 





A tavon lévő víziszínpadon pedig  a  Vászolyi Nyár keretében hangulatos koncerteket tartanak, ott jártunkkor éppen egy fantasztikus ütőskoncert volt, amelyet a fenti kis étterem teraszáról hallgattunk végig. 
Elsétáltunk még a falu széli Sajtmanufaktúrához, ahol finom kecskesajtok készülnek, és a faluház udvarán levő termelői vásárba is, ahol a dörgicsei Befőzde fantasztikus lekvárjaiból és szörpjeiből, valamint helyi keramikusok termékeiből is bevásároltunk, hogy a csodás vászolyi nyár emléke tovább tartson.

2015. május 15., péntek

Új kedvenc Szentendrén: a Mjam étterem

Egyszerűen imádom Szentendrét. Van valami megmagyarázhatatlan varázsa, a békés kis utcák, a patak, a galériák, a Fő téren levő pici könyvesbolt, a görögkeleti templomok, az ikonosztázok, a folyópart és a kicsi, eldugott kávézók, éttermek.


 Egyik kedvenc környékem a Bükkös-patak partja, ahol mindig megnyugszom. Szeretem figyelni a halakat a csobogó vízben, belógatni a lábamat egy forró napon, és utána a fák alatt meginni egy kávét, vagy csípős juhsajtkrémet enni görög salátával, frissen grillezett pitával az Adria kávézó teraszán.
A másik kedvencem a templomdomb (mögötte a bordóra festett szerb ortodox székesegyházzal, ami egyszerűen annyira varázslatos, hogy minden alkalommal el kell, hogy menjek megnézni). A domb tövében, a Városház felőli oldalon nyílt meg kb másfél évvel ezelőtt a városka egyik legüdébb színfoltja, a karibi ízeket idevarázsoló  Mjam.



Nemrégiben alkalmam nyílt tesztelni, erről szóló írásomat a Dining Guide-on olvashatjátok. 

2015. március 24., kedd

Az Év Étterme díjátadó gála 2015


Amikor öt évvel ezelőtt írni kezdtem a Dining Guide számára, egyrészt azzal a céllal tettem, hogy minél szélesebb körben ismertté és népszerűvé váljanak azok az izgalmas helyek, éttermek, termelői piacok, amelyeket utazásaim során megismertem Egertől Lesencetomajig, Bécstől Koppenhágáig, másrészt hogy ötleteket adhassak egy-egy utazás megtervezéséhez és nem utolsósorban megoszthassam az élményeimet. Időközben belekóstolhattam az étteremtesztelés komolyabb, szakmai részébe is, és Magyarország legjobb éttermeiről írhattam. Második kislányom születése után hosszabb szünetet tartottam az írásban és nemrég tértem vissza az éttermek világába.

Tegnap este a Dining Guide szerzőjeként részt vehettem az év legrangosabb gourmet gáláján, a Hennessy-Dining Guide Év Étterme Díj kiosztóján. Nekem mindig nagy élmény egy ilyen nagyszabású esemény részesének lenni, és személyesen is találkozni a legtehetségesebb séfekkel, valamint azokkal a zseniálisan kreatív emberekkel, akik a magyar gasztronómiát alakítják. Nem utolsósorban pedig fantasztikus élmény megkóstolni azokat az ínyencfalatokat, amelyek erre az alkalomra készülnek. Az idei menü a rendezvénynek otthont adó Larus étterem séfjének, Várvizi Péternek a munkáját dicsérte, akivel itt volt alkalmam személyesen is találkozni.


Az Év Étterme a ZONA

 Idén a már Michelin-csillagos magyar éttermek - a Costes, az Onyx, a Borkonyha és a Tanti - külön kategóriaként, követendő példaként álltak a többiek előtt, őket nem díjazta külön a zsűri (sőt a Tanti nem is állt a színpadon, annak ellenére, hogy néhány napja kapták meg a rangos nemzetközi elismerést - Jókuti "Világevő" András épp ott vacsorázott, miközben a szakma a szomszédos Larusban ünnepelt).
Magyarország legjobb étterme idén a Baldaszti-csoporthoz tartozó Dunaparti ZONA lett, az excentrikus Huszár Krisztián séf vezetésével, aki egy serpenyőt is kapott a díj mellé. A legjobb 10 étteremben mindössze egy vidéki található, a székesfehérvári 67 étterem, a többiek az Alabárdos, az Arany Kaviár, a Baltazár, a Csalogány 26, a Laci!Konyha!, a MÁK, az Olimpia, a Salon és természetesen a fődíjat elhozó ZONA.




Legjobb Street Food étterem: Funky Pho

Idén először díjat kapott a legjobb klasszikus  utcai ételeket kínáló (vagyik street food) hely is. Az Év Street Food éttereme a pho-lázat meglovagoló ex-Dining Guide szerző Szabolcs-Gyuris Éva és férje, Szabolcs András étterme, a vicces Funky Pho lett. Erre a listára került még A Séf utcája, a Bors GasztroBár, a Gyradiko, a Komachi, a Padron, a Pesti Burger és Bár, a Pista bá', a Pizza Me és a Zing.




A Street Food díjakat Havas Dórától és Fördős Zétől, a Street Kitchen gasztrobloggereitől vehették át a díjazottak.



Az év ifjú séftehetségének kijáró díjat ketten is kiérdemelték, Nagy Szabolcs és Giczi Andor, akik a Fricska Gasztropub csapatát erősítik. A legprogresszívebb konyha pedig az Ádám Csaba vezette Olimpia lett.

Az Év Gasztronómiai Teljesítménye és Az Év Termelői

A Bocuse d'Or versenyen idén Molnár Gábor és csapata (Pohner Ádám, Vomberg Frigyes, Hamvas Zoltán) a 13. helyen végzett, így ők kapták az Év  Gasztronómiai teljesítménye elismerést. A Magyar Konyha szerkesztősége által odaítélt Az Év Termelője Díját Dr. Lévai Anikó, a gasztronómiai magazin szerkesztőbizottságának elnöke és Vinkó József, a lap főszerkesztője nyújtotta át Baumgartner Zsoltnak (mangalicasonka), Csóll Péternek (Stühmer Csokoládé) és Szomor Dezsőnek (szürkemarha-szalámi).

Pezsgő és osztriga

Életemben először tegnap este mertem megkóstolni a francia osztrigát (utoljára a párizsi Montmartre tetején rendezett termelői piacon volt rá lehetőségem, a Sacré Coeur tövében, de akkor nem volt hozzá bátorságom)... az az igazság, hogy többen is tegnap este veszítettük el az osztriga-szüzességünket, méghozzá a Vörös Homár pultjánál. Biztos, hogy kellett hozzá némi pezsgő is (Brut Imperial...), amit a szomszédos Moët & Chandon standon kínáltak a csinos hostesslányok... 

Az osztrigát a Konyhafőnök című műsorból ismert Lukács Péter (aki amellett, hogy a Vörös Homár üzletvezetője, a Műkedvelő Hedonista blog szerzője is) alig győzte felbontani, megpucolni, annyian akarták megkóstolni. Rendkívül türelmesen magyarázta el mindenkinek (én már a műsorban is csodáltam a higgadtságát), hogyan kell a fejet hátrahajtva egy húzásra el fogyasztani a még élő állatot... gyönyörű látvány volt a jégágyon tárolt sok osztrigahéj, a citrom és a hozzá kínált málnaecetes-hagymás marinád, bár nekem egy kicsit bizarr élmény maradt az élő állat lenyelése, és annak ellenére, hogy imádom a tengeri finomságokat, még hosszú ideig az volt az érzésem, hogy tengerszagot árasztok... (bár az MTI-s lány szerint nem).





Sós nyalókák és hideg falatok

A vendégváró falatok között voltak sós nyalókák is: csirkemell citromlekvárral vékony tésztalapban, valamint garnéla cérnametéltbe csavarva, szintén olajban kisütve.

Ropogós bortésztát is lehetett kóstolni (ez gondolom, olyan, mint a sörtészta, csak borral készül) kecskesajttal, sült paprikával és capribogyóval.

Felszolgáltak még apró rozskenyéren kapros-uborkás falatokat, illetve füstölt pisztrángot gyömbéres paradicsomlekvárral.

Volt spárga eperrel-lime-olajjal, kis pohárban lencsesaláta pirítóssal, homársaláta narancsos sárgarépahabbal és petrezselyemkrémen tálalt zöldsaláta mentás uborkafagylalttal.


Halak, rákok

Az este abszolút kedvencei nálam a halak és a rákok voltak, egy tányéron a következőket lehetett megkóstolni: garnélarák, kávés olívakrémmel, tőkehal sárgarépás miso szósszal, fekete szezámmaggal és vajban pirított burgonyával, konfitált gyömbérrel, valamint vadlazac feketeribizli-vinaigrette-tel és hónapos retekkel. Ez annyira zseniális volt (kint az utcán grillezték a füst miatt, és bent tálalták), hogy kétszeri is sorban álltam érte...



A kacsamáj-sarokban sült kacsamáj 100% almatortával, kacsamáj-bonbonok (céklazselébe illetve pörkölt mogyoróba mártva), valamint fűszeres kalácson tálalt kacsamáj terrine vaníliás narancslekvárral kínálták magukat... sajnos én nem eszem húst, úgyhogy legfeljebb a látvánnyal és az illattal tudtam betelni.

Ugyanígy kihagytam a húsos pult kínálatát is: a sült nyúlgerincet camembertkrémmel és brokkolival, a malaccsászárt szójás uborka- és spenótsalátával és a BBQ magyar tarka hátszínt sült burgonyával - de volt bőven, aki örömmel elfogyasztotta őket.

A streetfood sarokban bambuszban főtt kínai gőzgombócot lehetett kóstolni, a sajtos sarokban pedig nemzetközi sajtválogatást (Ramandolo, Comté, Brie, Morbier, Tomme de savois, St-Maure de Tourin...) valamint hazai sajtokat (parenyicát, ordát Biatorbágyról), és babérleveles nyúlhúsos rillettet répás salátával.




Desszertek


Ez volt a legdurvább: volt málnacapuccino vaníliás fehércsokoládéval, narancsos Valrhona csokoládétorta, Opera szelet, valamint  elképesztő téli fagyik ( na nem olyanok, mint a fűrészporszerű bolti verzió): mogyorópraliné krémes, outucan étcsokoládés, feketeribizlis-fehércsokoládés, gesztenyekrémes. Ha még nem lett volna elég, volt egy külön fánkospult csörögefánkkal és tucatnyi lekvárral.


Összességében egy nagyon klassz este volt, és hálás vagyok, hogy a részese lehettem.