"Majd meglátja, hogy ő - még nem tudja, pontosan, hogy mit, de - valami neki magának is tetsző valódi és jó dolgot fog csinálni az életéből. Olyat például, amilyen néha a beeső napfény csíkja a szőnyegen. (...) Vagy akár, amilyen a bodzaillat annak, aki szereti." (Ottlik Géza: Buda)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: festészet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: festészet. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. június 29., csütörtök

Nagy Klaudia képzőművész, dizájner

Nemrég Nagy Klaudiával beszélgettem, akinek a munkáival már sok helyen találkozhattatok. Fából készült tárgyakra égetett grafikái dizájnboltokban és -vásárokon is megtalálhatóak, ráadásul most festőként élete első önálló kiállítására készül. Klaudia egy okos, kitartó és őszinte ember, aki nem fél új utakra lépni.


Gyerekkor, tanulmányok
Klaudia a gyerekkorát Sopronkövesden töltötte igazi idilli falusi környezetben, kiscsirkék és nagymamák között. Mindig is rajzolt, agyagozott vagy nemezelt, kézműves táborokba járt, és ösztönösen leképezte azt, ami a fejében megjelent. 8 éves korában Sopronba költözött a szüleivel, majd Pécsett járt egyetemre, ahol néhány évig biológusnak tanult. Végül rájött, hogy a festészet érdekli igazán, így a Nyugat-Magyarországi Egyetemre jelentkezett, ahol minden évben elnyerte az egyetem művészeti ösztöndíját.

Klaudia 2011-ben a festő szakos diploma megszerzése után egy külföldi ösztöndíjjal Dániába ment, ahol festészetet és ékszerészetet tanult a bornholmi népfőiskolán. 2012-ben a multimédia dizájner szakra is járt az Erhvervsakademi Sjealland-on, majd Koppenhágában egy művészeti boltban találkozott Gerry Dinnage festő-restaurátorral, aki a munkáit látva soron kívül felvette az akkor már telt házzal induló művészeti iskolájába.  A Dániában töltött inspiráló időszak után hazatérve hozta létre az NKdesign márkát, amely a fából készült eszközökre pirográf technikával (tűzírással) készített termékeket foglalja magában.






Hagyományok és családi értékek

Klaudiát megihlették a falusi háztartásokban megtalálható, fa táblákra égetett házi áldások, ezek kapcsán elkezdett különböző faanyagokon (ládákon, deszkákon, fakanálon) kísérletezni. Munkáira alapvetően jellemző a játékosság és a kísérletezőkedv, és azt is élvezi, hogy szinte végtelen számú lehetőséget rejt magában, hogyan is reagál egy adott fafelület a pirográf fejre, mivel minden fa keménysége, erezete, természete, nedvességtartalma, kora különböző. Elsősorban portrékat készít, igyekszik a jellegzetes vonásokat megragadni és megjeleníteni a vágódeszkákon, poháralátéteken megformált alakokban.



A konyhai eszközök (fakanál, vágódeszka, poháralátét) ötletét részben a családi ebédek is adták, Klaudia családjában ugyanis a vasárnapi ebéd - melyeken a szülei mellett a nővérével együtt vesz részt - minden körülmények között szent és sérthetetlen. Ilyenkor a tipikus menü a rántott hús krumplival, sőt néha előkerül a pálinka is.



Természetszeretet és környezetvédelem
Klaudiának a hagyományok és a család mellett nagyon fontos a természetes anyagok használata és a környezet védelme, ezért deszkáinak alapja a hidegen sajtolt len- vagy dióolajjal kezelt formatervezett bükkfa. Mindemellett a színezésnél sem használ mesterséges vegyi anyagokat, kizárólag természetes pigmenteket, legfeljebb egy plusz színt - ami a barna mellett általában a kék -, sőt az elkészült termékek csomagolásánál is kizárólag újrahasznosított anyagokat használ.


Szabadidejét is igyekszik valamilyen vízparton, a Dunánál vagy a Balatonnál tölteni, hosszú távú tervei között szerepel egy saját csónak és egy vízparti ház is. Mi is az Akvárium teraszon találkoztunk...




Kiállítások, workshopok

Klaudia számára nagy élményt jelentett a skandináv tanulmányain kívül az is, amikor a Helsinki Design Héten állított ki finn dizájnóriások között 2014-ben, valamint amikor a Budapest Design Héten tartott izgalmas workshopot Verebélyi Tamással együtt. Rendszeresen jelen van a nagyobb dizájnvásárokon, valamint alkotófoglalkozásokat is tart budapesti műhelyében, ahol akár ti is ki tudjátok próbálni a pirográf technikát. A legközelebbi workshop egyébként júl. 14-én este 6 órától lesz a Nappali műhelyben.

Társadalmi ügyek, inspiráló együttműködések
Munkáinak központi témái az emberi kapcsolatok, ezekben gyakran finom irónia és társadalomkritika is megjelenik. Klaudia részt vesz a MACIARC nevű, civilszervezetek és kreatív ügynökségek, grafikusok részvételével zajló kezdeményezésben is, ahol olyan plakátok létrehozásán dolgoznak, amelyek a 17. ARC közérzeti pályázat keretében civil szervezetek üzeneteit juttatják majd el a közönséghez.
Ugyancsak részt vett a Design Terminál szervezésében megtartott Segítő vásárlás akcióban is, ahol sérültekkel foglalkozó egyesületekkel ültek le tervezők rapid randi-szerű tanácsadásra. Ezen a rendezvényen az autistákat foglalkoztató MAARCRAFT egyesülettel működött együtt. 

Klaudia imádja az inspiráló megbízásokat - készített boltoknak, kávézóknak, lakberendező csapatoknak egyedi faeszközöket, de közreműködött már biciklitároló létrehozásában is. Természetesen odafigyel a kortárs alkotók, illusztrátorok munkáira is, főként a japán illetve skandináv művészek alkotásait kíséri figyelemmel, de például a balti államokban élő kollégáival is tartja a kapcsolatot. Gyakran megihletik koncertek, színházi élmények vagy baráti beszélgetések, olvasmányok, dalszövegek is. Imádja a népzenét és a népművészetet, rajong a budapesti libegőért és a jó rozéborokért. Leginkább a végletek és a kontrasztok érdeklik mind az anyaghasználat, mind az ábrázolás módja terén. Szuperképességei a humor, az állandó megújulás és a bátorság, hiszen alapvetően nem fél új utakra lépni, kísérletezni.









Önálló kiállítás a TAT Galériában
Klaudia alapvetően festőnek tartja magát, aki régóta a grafika szerelmese. Rajzai vászontáskákon is megjelennek. Hamarosan egy régi álma válik valóra, 2018-ban ugyanis élete első önálló kiállítása nyílik a TAT Galériában. A "Életrezdülések - Semmi sem fekete-fehér" című tárlat rendkívül érzékeny, őszinte hangvételű, monokróm fekete-fehér grafikákon keresztül mutatja be a hétköznapok történéseit.






2016. július 22., péntek

Titkó Ildikó képzőművész, képgrafikus

Titkó Ildikó törékeny, barna hajú nő, képzőművész, képgrafikus művész, művészeti rajz és művészettörténet szakos középiskolai tanár, illusztrátor, tervező- és reklámgrafikus, játéktervező, két tündéri kislány édesanyja, sőt a múlt hétvége óta feleség is, amihez szívből gratulálok!


A lány, aki rajzolással szeretné tölteni az életét
Ildikó Sátoraljaújhelyen született, de Kazincbarcikán töltötte a gyerekkorát, és már egészen kis korában tehetségesnek bizonyult a rajzolásban, el is határozta, hogy az életét ezzel szeretné tölteni. Nyíregyházán járt művészeti szakközépiskolába, illetve a grafikai fellegvárnak számító Miskolcon a Miskolci Galéria által szervezett Művészeti Szabadiskolába, ahol felkészült az egyetemi felvételire is. Itt tanította két mester az egyetemről: Kőnig Frigyes és Eszik Alajos. Leginkább a rajzfilmkészítés érdekelte, és Kazincbarcika legnevesebb művészét, Mezey István grafikus művészt  kereste fel, aki a mestere lett. Nyaranta az iregszemcsei alkotótáborban gyakorolta a rézkarcot és az alkotói gondolkodás titkaiba is betekintést nyert.

Egyetemi évek
Egy rövid ideig Szarvason is járt az akkori "ellen"-Képzőművészeti Egyetemre, ahol Gerzson Pál festőművész volt a mestere, majd jelentkezett a Magyar Képzőművészeti Egyetemre, ahová sikeresen felvették, és itt elvégezte a  képgrafika szakot, ahol a mesterei König Róbert és Pásztor Gábor grafikusművészek voltak. Tagja lett a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Magyar Rézkarcoló és Litográfus Művészek Egyesületének, sőt pár hónapig áthallgatott az Iparművészeti Egyetem (a mostani MOME) animáció szakára is.




Ildikó 2003-ban végzett az egyetemen, és a diploma mellé megkapta a Kondor Béla-díjat is. A diploma előtti évben hozták azt a rendeletet, hogy nem elég az egyetemen korábban már letett nyelvvizsgája, hanem még egy hivatalos nyelvvizsgát is le kell tennie, ami miatt megakadt Ildikó szakmai lendülete, és évekre visszavetette az alkotásban.


Tanítás
Ildikó a nagykovácsi Alapfokú Művészeti Iskola művésztanára lett, majd később 4 éven át a nyíregyházi Művészeti Középiskola művésztanáraként dolgozott, ahová diákként is járt. Itt Ildikó tervezte meg az iskola grafika szakának a tervező műtermét, és különösen büszke a tanítványaira, akik közül többen ezekben az években végeznek művészeti egyetemeken és művészettörténészként. Maximalistaként mindent megtett, hogy a lehető legtöbbet kihozza ebből a munkából, és nagyon élvezte is a tanítást, azonban az igazi hivatásától éveket elvett a tanítás.

2006-ban az iregszemcsei alkotótábor folyományaként megalakult a stART Alkotócsoport, amelynek Ildikó is a tagja, nyaranta Orfűn rendeztek alkotótábort, idén tavasszal pedig a 10 éves évforduló alkalmából a Bartók Béla úti Bartók1 galériában tartottak jubileumi kiállítást.





Játékosság
Ildikó kislányai születése óta gyakran rajzol képregényszerű anyarajzokat, amelyek hétköznapi problémákat jelenítenek meg.


Kedvenceim tőle a könnyed, meseszerű, utcai jeleneteket ábrázoló képek.




Ildikó játéktervezőként is többször kipróbálta magát. Az Öko-játék nevű cég felkérésére játékokat tervezett: energiatakarékos házat mágneses táblán, labirintust a szentendrei Skanzenbe, kifestőfüzetet, megújulóenergia-térképet  kirakós játékban, díszletet és bábokat a Répa úrról szóló meséhez...



Mecénás ösztöndíj
Ildikó tavaly megkapta Újbuda alkotói ösztöndíját, amelyért négy nagyobb munkát vállalt.
Művészként az egyszerű, hétköznapi témák, az egyformaság és a különbözőség, a karakterek és a mozdulatok sokszínűsége foglalkoztatja, anyaként pedig a kicsik dolgai, a játszótér mint téma izgatja. Tömeg-tematikájú képei közül kiemelkedik a Mászóka tapétagrafika.




Homokozó-projekt

Jelenleg egy különleges, soha nem volt homokozót ábrázoló, tömeg-tematikájú képen dolgozik, ami a "homokozó-projekt" címet kapta, ami Facebookos kiterjesztést is kapott, ugyanis Ildikó az ismerőseit kérte meg, hogy küldjenek be képeket a gyerekeikről, amint önfeledten homokoznak. Természetesen én is lelkesen beszálltam két gyerekkel...

Nagyon izgalmas követni, ahogy alakul a kép, Ildikó a projekt közösségi oldalán azt is rendszeresen megosztja, hogy milyen problémák merültek fel (prespektíva, árnyékok egységessége, a portrérajzolás nehézségei stb).



Kisebbik lányom a Homokozó-projekt egyik werkfotóján:




Ildikó képei közül a blogján (Titkó Ildi rajzol) is válogathattok, illetve szeptemberben műteremvásárt is tart majd...