"Majd meglátja, hogy ő - még nem tudja, pontosan, hogy mit, de - valami neki magának is tetsző valódi és jó dolgot fog csinálni az életéből. Olyat például, amilyen néha a beeső napfény csíkja a szőnyegen. (...) Vagy akár, amilyen a bodzaillat annak, aki szereti." (Ottlik Géza: Buda)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Franciaország. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Franciaország. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. szeptember 25., hétfő

Elzászi kalandok 2. - Colmar

Nemrég Colmarban jártam, ami egy csodaszép város Franciaország északkeleti részén, Elzászban, egyben Haut-Rhin megye központja is. A Vogézek mellett elterülő település a Lauch folyó mentén helyezkedik el, amelyet csatorna köt össze a Rajnával. Ezen csónakkal is lehet közlekedni, ezért ezt a hangulatos belvárosi szakaszt Kis-Velencének is nevezik. 







Colmar katedrálisa a Collégiale St-Martin – a 12-14-században, jellegzetes elzászi vörös mészkőből épült, díszes majolikacserepes templom. Furcsa toronysisakja, a kínai kalap alatt hatalmas napóra látható. A legértékesebb része a jobb oldali kereszthajó kapuja, alul román, felül gótikus timpanonnal, 143 alakból álló szoborcsoporttal. A belső tér gótikus üvegablakai lenyűgözőek...



Az egész város tele van színes, fagerendás házakkal és még színesebb virágokkal...






A szabadság városa

Colmar lakói számos csatát vívtak a szabadságért, és lelkesen támogatták a francia forradalom eszméit. 1870 után német fennhatóság alá kerültek, és csak 1945-től lett ismét Franciaország része a város. Híres lakói között számon tartják Voltaire-t, de ugyancsak a város szülötte Frédéric Bartholdi, aki a New York-i Szabadság-szobor alkotója.







A legelzászibb város


Sokan egyébként a legelzásziabb városnak tartják ezt a nagy történelmi múltú települést, amely Nagy Károly óta a királyok kedvelt városa, nevét a királyi palota egyik tornyáról, a galambok tornyáról kapta. A város telis-tele van ódon házakkal, a legrégebbi háza  egyébként 1350-ből származik.







Egyszerűen imádtam, hogy minden sarkon van valami érdekesség, egy hangulatos szökőkút, park vagy egy lenyűgöző házrészlet.









Ha tehetitek, menjetek el ebbe a csodás városba, Budapestről fapados járattal is könnyen elérhető a Basel-Mulhouse-Freiburg repülőtér, onnan pedig kb 45 km-re fekszik Colmar.

2017. január 6., péntek

Háromkirályok pitéje - a vízkereszti sütemény

Ma a Francia Intézetben ebédeltem és desszertként a francia nyelvterületen ismert, hagyományos  Galette des Rois-t, vagyis a Háromkirályok Pitéjét kaptam. A felszolgáló elmondta, hogy ez egy mandulás sütemény dióval és naranccsal tálalva, amit Vízkeresztkor készítenek és egy (betlehemi alakot ábrázoló) porcelánfigurát vagy más apró, nem olvadékony tárgyat (az óvatosabbak egy babszemet vagy dugót) rejtenek el és aki megtalálja vagy ráharap, az koronát kap (először komolyan azt gondoltam, hogy azért, mert letörik a foga...). Szóval egy arany papírkorona a jutalma és ő lesz a király (vagy királynő). Nagyon tetszett az egész gondolat, imádom a meglepetéseket és a hagyományokat, na és persze a tortát, ez pedig egyesíti mind a hármat!



A Vízkereszt egyébként az egyik legősibb keresztény ünnep, amely Jézus megjelenésének motívumait kapcsolja egybe: a napkeleti bölcsek (háromkirályok) ekkor látogatták meg Jézust, ez Jézus megkeresztelkedésének ünnepe és az első csodájáról is ekkor emlékeznek meg a keresztények (ez a víz borrá változtatása a Kánai menyegzőn). Három csodálatos eseményt ünneplünk tehát ezen a napon. Vízkereszt a farsang kezdete is egyben, hazánkban ekkor szokás leszedni a karácsonyfát. Vidéken sokfelé dologtiltó, férjjósló és szerencsevarázsló napként tartják számon január 6-át. Ilyenkor házról házra járnak a három királyoknak beöltözött fiúk, és verses mondókákkal kívánnak szerencsét a háziaknak.Ha ezen a napon nagyon hideg van, korai tavaszban reménykedhetünk...

 A francia süteményt elkészítve és a királyt megválasztva egy kicsit mi is játékosabbá tehetjük a Vízkereszt megünneplését. Receptet itt találtok hozzá.

(Kép forrása: afmsp.org)

2016. november 18., péntek

A francia piac - Uzès

Meséltem már arról, hogy nemrég nagy álmom teljesült és a barátaink elvittek egy csodálatos dél-franciaországi piacra, Uzès városába. Gyönyörű őszi nap volt, rengeteg élménnyel és ajándékkal tértem haza erről a szépséges helyről.













Ez a kedves hölgy tradicionális provanszi kalapban levendulával töltött kis párnákat és horgolt játékokat árul. Vettem a kislányaimnak egy-egy horgolt kis baglyot, sőt ajándékba is kaptam innen egy párnát (a jobb sarokban láthatót), amit azt hiszem, a legkedvesebb emlékeim között fogok őrizni.




Az üzletekben természetesen provanszi édességeket, süteményeket és Camargue-i sót is árulnak. 





 Gyönyörű textileket, ruhákat és kerámiákat lehet itt kapni. Sajnos csak egy kézipoggyásszal jöttünk erre a hétvégére, de amit lehetett, így is hazahoztunk...






Imádom nézni, ahogy az emberek élvezik az életet... idősek és fiatalok egyaránt jó ételek, italok és jó társaság mellett sütkéreznek az őszi napsütésben.




Meg kell említenem, hogy nekik köszönhetem ezt az elképesztően szép napot. Nagyon szeretlek benneteket.