Nemrég Colmarban jártam, ami egy csodaszép város Franciaország északkeleti részén, Elzászban, egyben Haut-Rhin megye központja is. A Vogézek mellett elterülő település a Lauch folyó mentén helyezkedik el, amelyet csatorna köt össze a Rajnával. Ezen csónakkal is lehet közlekedni, ezért ezt a hangulatos belvárosi szakaszt Kis-Velencének is nevezik.
Colmar katedrálisa a Collégiale St-Martin – a 12-14-században, jellegzetes elzászi vörös mészkőből épült, díszes majolikacserepes templom. Furcsa toronysisakja, a kínai kalap alatt hatalmas napóra látható. A legértékesebb része a jobb oldali kereszthajó kapuja, alul román, felül gótikus timpanonnal, 143 alakból álló szoborcsoporttal. A belső tér gótikus üvegablakai lenyűgözőek...
Az egész város tele van színes, fagerendás házakkal és még színesebb virágokkal...
Colmar lakói számos csatát vívtak a szabadságért, és lelkesen támogatták a francia forradalom eszméit. 1870 után német fennhatóság alá kerültek, és csak 1945-től lett ismét Franciaország része a város. Híres lakói között számon tartják Voltaire-t, de ugyancsak a város szülötte Frédéric Bartholdi, aki a New York-i Szabadság-szobor alkotója.
A legelzászibb város
Sokan egyébként a legelzásziabb városnak tartják ezt a nagy történelmi múltú települést, amely Nagy Károly óta a királyok kedvelt városa, nevét a királyi palota egyik tornyáról, a galambok tornyáról kapta. A város telis-tele van ódon házakkal, a legrégebbi háza egyébként 1350-ből származik.
Egyszerűen imádtam, hogy minden sarkon van valami érdekesség, egy hangulatos szökőkút, park vagy egy lenyűgöző házrészlet.