Őszi napok Egerben

Október végén néhány napot vidéken töltöttünk a férjemmel, csak mi ketten, a gyerekek nélkül. A pihenéshez Eger egyik legújabb szállodáját választottuk, az Imola Hotel Platánt, amely a Csákány utcában, a strandfürdő mellett nyitott meg 2012-ben. Ez egy barátságos, modern, hazánkban szokatlanul csengő, úgynevezett "felnőttbarát" szálloda, amely kifejezetten a nem kisgyerekes családok és párok igényeire fókuszálva csendet, meditatív és rekreációs környezetet biztosít, hogy aki szabadidejében egyáltalán nem vágyik gyerekzsivajra, vagy egy ideig nem a gyerekei igényei köré szeretné szervezni a napjait, az is ki tudja pihenni magát (a hotel testvérszállodája egyébként a nyüzsgő belvárosban, a Vár bejáratánál található Imola Udvarház, ahol baráti társaságok, családok részére is kínálnak apartmanokat). Tehát voltak a szállodában családok 16 évnél idősebb gyerekekkel, illetve fiatalabb és idősebb párok, valamint üzletemberek.
Őszintén szólva eleinte az egész gondolat teljesen szokatlan volt nekünk, mert az elmúlt majdnem egy évtizedben szinte kizárólag baba- és gyerekbarát helyekben gondolkodtunk, és nem is nagyon találkoztunk még olyan szálláshellyel, ahová nem lehetett gyereket vinni. Viszont az tény, hogy gyerekek nélkül sokkal nyugodtabban tudtunk pihenni, úszni, élvezni a gyógyvizeket és a masszázsokat, a szaunákat és egyéb wellness-kezeléseket - van finn, bio-, aroma- és alpesi szénaszauna (ez volt a kedvencem, teljesen abszurd, mert mit keres egy szénásszekér egy szauna belsejében?), gőzkamra, infrakabin, sószoba, Kneipp-taposó és jégkút. Az étkezésekhez felszolgált borokról nem is beszélve (Gál Tibor, Bolyki, St. Andrea, Szepsy - úgyhogy hazafelé jó pár pincészettől be is vásároltunk)...
Bevallom, egriként az egész gyerekkoromat ebben a városrészben töltöttem (sőt én még elég sokat jártam a Platán étterembe is, ami a szálloda helyén volt egy pár évtizeddel ezelőtt...), úgyhogy nekem abszolút nosztalgikus érzés volt ez a pár nap, és hihetetlenül szép volt az idő, sütött a nap és aranylottak a platánfalevelek. Ki is használtuk városnézéshez a jó időt, felkaptattunk az egri várba, ebédeltünk a Zsálya Bisztróban (amely még mindig az egyik legjobb egri bisztró a Maklári úton, nem messze a vár bejáratától), és kirándultunk a Nagy-Eged déli lejtőjén, ahol ilyenkor ezer színben pompázik a cserszömörce és érik a csipkebogyó.

Végigjártam a régi bölcsődém, óvodám  és iskolám környékét és a patakpartot, a régi papír- és könyvesboltokat, amik harminc éve ugyanolyan illatot árasztanak. Ebédeltünk az anyukám régi munkahelye alatti kisvendéglőben, ahol évtizedek óta megállt az idő, óriásiak az adagok és barátságos a kiszolgálás. Felmentünk a Rác-templomba, amely iránt megmagyarázhatatlan vonzalmat érzek gyerekkorom óta, írtam róla dolgozatot általános iskolás koromban, és jártam nyári kézműves táborba a lábánál levő Vitkovics-házba, de a csodás ikonosztáz és a kertjében levő síremlékek a mai napig megbabonáznak. Sajnos arra nincs pénze a városnak, hogy a templomot és a házat összekötő régi lépcsősort felújítsák, ezért azt le is zárták a turisták elől, így egy viszonylag nagy kerülővel lehet csak feljutni a templomba, de mindenképp megéri.

A város az utóbbi években viszont nagyon sok újításon ment keresztül, megújult a strand, tisztább és áttekinthetőbb lett az Érsekkert, felújították a sok vitát kavart Dobó teret (a burkolat sajnos nem lett szebb és a téren levő áruház is modernizálásra/elbontásra szorulna...), néhány utcával odébb, a patak túlpartjára helyezték át a Városháza elől a Végvári vitézek szobrát, és a patakmeder is több helyen megújult. Én legutóbb nyáron jártam itt, amikor a Dobó téren több tucat ország sportolói gyűltek össze egy világverseny megnyitója kapcsán, és kifejezetten megdöbbentett, mennyire hiányoznak a virágok a város tereiről és az épületek ablakaiból, erkélyeiről. Teljesen érthetetlen, hogy miért ilyen kopár, elhanyagolt a Dobó tér, a Bazilika előtti rész vagy az Érseki palota kertje, ami korábban egy oázis volt a város főutcáján a tejivóval szemben, ahová bárki bemehetett megpihenni... (Most még ráadásul le is van zárva.)
A Széchenyi utca más részei viszont csodálatosan megújultak, a régi Ifjúsági Ház például ma Kepes György Művészeti Központként működik, kortárs kiállítótérként, filmnapok és irodalmi estek helyszíneként (utóbbi házigazdája gimnáziumi osztályfőnököm, Molnár Ferenc), a Líceum csillagvizsgálója pedig Varázstorony néven kínál interaktív tudományos élményeket (Varázsterem, Planetárium, Camera Obscura, Csillagászati Múzeum).
A Minaretbe ezúttal sem merészkedtem fel, mert legutóbb megpróbáltam ugyan, de félúton jöttem rá, hogy nemcsak tériszonyom, hanem klausztrofóbiám is van... úgyhogy egy komplett iskolás csoportot zavartam vissza magam mögött, hogy engedjenek le azonnal... A közelben levő Tűzoltó téren viszont felfedeztük a felújított Tűzoltó Múzeumot, amely mellett elképesztő Tűzoltó ajándékbolt (ahol még a berendezés is tűzoltófelszerelésekből készült), sőt Tűzoltó játszóház is található (a bejáratnál pedig egy vegetáriánus étterem, a Govinda egri egysége).
Ellátogattunk még a Hatvani temetőbe, vittünk virágokat és gyújtottunk gyertyákat az elhunyt szeretteim sírjánál is.

Jó volt visszamenni kicsit feltöltődni ebben a gyönyörű kisvárosban és környékén.  Mindenkinek csak ajánlani tudok egy hasonló kirándulást.