"Majd meglátja, hogy ő - még nem tudja, pontosan, hogy mit, de - valami neki magának is tetsző valódi és jó dolgot fog csinálni az életéből. Olyat például, amilyen néha a beeső napfény csíkja a szőnyegen. (...) Vagy akár, amilyen a bodzaillat annak, aki szereti." (Ottlik Géza: Buda)

2017. november 9., csütörtök

Szent Márton-napi népszokások

Ezen a hétvégén ünnepeljük Szent Márton napját. Ebből az alkalomból érdemes felidézni néhány hagyományt, amely Mártonhoz és november 11-éhez kapcsolódik.

Márton napja a hagyomány szerint a gazdasági munkák lezárásának ideje is, egyben a téli pihenés időszaka. Ekkor vágták le abban az évben először a hízott libákat és az újbort is ekkor kóstolták meg.


Szent Márton legendája
A legenda szerint a 4. században a mai Szombathely környékén született és a római császár katonájaként szolgáló Márton egy különösen hideg téli estén a mai Franciaország területén lovagolva megosztotta meleg köpenyét egy nélkülöző koldussal, majd aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve Istent szolgálta.  Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké is szentelték. A monda szerint Mártont szerénysége méltatlannak tartotta e címre, ezért elbújt egy libaólban.  A libák azonban gágogásukkal elárulták, így megtalálták és Tours püspökévé szentelték.

Márton életét végig csodák és hihetetlen gyógyulások kísérték. Szent István király később Magyarország védőszentjévé is választotta, majd az ő tiszteletére épült meg a világörökség egyik kárpát-medencei kincse, a mai Pannonhalmi Bencés Főapátság.

Márton napi vigasságok 
Márton ünnepéhez nagyon sok vidám szokás kötődik. Mivel karácsony előtt is van egy 40 napos időszak, amit sok helyen böjtként tartanak, a Márton-nap az ezt megelőző utolsó nap, amikor megengedett a mulatozás. Ráadásul vidéken a gazdasági munkák végén ilyenkor fizették ki az éves járandóságokat, gyakran természetben, például liba formájában, így aztán kézenfekvő volt azt levágni és megsütni.



A népszokás szerint ezen a napon libát kell enni, ugyanis “aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik.” A tipikus Márton napi ételek tehát a libából készült fogások, így például libaleves, libasült párolt káposztával és zsemle- vagy burgonyagombóccal. Ma már elterjedt, hogy az éttermek november hónapban külön Márton napi étlappal várják a libafinomságok kedvelőit. Alternatívaként gyakran esznek ilyenkor kacsát is. Egyszerű vacsorazáró csemege lehet az őszi hangulatot idéző sült alma vagy sült gesztenye, birsalmasajt, de készíthetünk házi süteményt is.

Az egyik legnépszerűbb szokás ilyenkor az újbor megkóstolása és ünnepe.



Lámpás felvonulás

Magyarországon is egyre ismertebb a német nemzetiségű iskolák, óvodák, egyházközösségek körében elterjedt szokás, a Martinsumzug, vagyis a Márton-napi lámpás felvonulás. Fantasztikus látvány, ahogy a gyerekek a maguk készítette kis lámpásokkal járják az utcákat és közben Márton-napi dalokat énekelnek.



Most hétvégén több ilyen felvonulás is lesz országszerte, az egyik leghangulatosabb lámpás felvonulást a budai várban tartják vasárnap sötétedéskor, amikor a lován ülő Szent Márton (piros köntösben, római katonának öltözve) vezeti a vonuló családokat.

A Márton-napi felvonuláshoz tartozik még a tűzrakás, a liba formájú sütemények, valamint a weckmann (az édes kalácstésztából készülő, ember alakú sütemény) és meleg italok, tea, forralt bor fogyasztása, valamint a jótékony célú gyűjtések, az adakozás hagyományának életben tartása.


Márton-napi időjóslás

Márton napjához sok kedves időjósló szokás is kötődik. Mivel november közepén gyakran elromlik az idő és már az első hó is leesik, ilyenkor azt mondják, Márton fehér lovon jött. Ha ez bekövetkezett, akkor hosszú telet jósoltak, ha barna lovon jött, akkor úgy tartották, karácsonyig már nem is lesz hó. Ha kevés hó esett, akkor Márton csak megrázta a szakállát.

Sok helyen még a Márton-napra levágott liba mellcsontjából is időt jósoltak: ha barna volt: esős, ha fehér: havas telet vártak. A népi megfigyelések szerint "ha Márton napján lúd a jégen áll, karácsonykor sárban botorkál". A néphit szerint a Márton-napi eső nem jelent jót, mert utána rendszerint fagy, majd szárazság következik.


Szent Márton vesszeje

A pásztorok ezen napon egy csomó vesszőt adtak ajándékba azoknak a gazdáknak, akiknek a barmai kijárnak a legelőre, a csordába. Ez a nyaláb vessző volt a Szent Márton vesszeje, amely a bőséget és a betegségektől való védelmet jelképezte.

Márton vesszeje rendszerint többágú volt. Sok helyen a gazda ezzel veregette meg a disznókat, hogy egészségesek, edzettek, jó ízűek legyenek. Márton vesszejét a disznóól tetejére szúrták, mert ez megvédte az állatokat a dögvésztől. Tavasszal pedig ezzel a vesszővel hajtották ki a barmokat a legelőre, így ezeket nem érhette veszedelem, nem hullottak el.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése