"Majd meglátja, hogy ő - még nem tudja, pontosan, hogy mit, de - valami neki magának is tetsző valódi és jó dolgot fog csinálni az életéből. Olyat például, amilyen néha a beeső napfény csíkja a szőnyegen. (...) Vagy akár, amilyen a bodzaillat annak, aki szereti." (Ottlik Géza: Buda)

2016. november 8., kedd

Ínyencpiac Lyonban: Les Halles de Lyon - Paul Bocuse

Folytatva az évekkel ezelőtt elkezdett piacmustra-sorozatot, amelyben legutóbb a koppenhágai Torvehallerne piacot mutattam be, ezúttal Lyon legendás ínyencpiacára, a Les Halles de Lyon-ba látogattunk el.


A La Halle-nak is nevezett fedett piac Lyon harmadik kerületében, a Part-Dieu negyedben található, nem messze a Part-Dieu vasútállomástól. Az itt található standok a lyoni és egyben a francia gasztronómia csúcsát képviselik, a kiváló minőségű húsok, halak, sajtok, pékáruk, zöldségek és gyümölcsök, aszpikban eltett finomságok a legjobb helyi termelőktől származnak.








A hagyományos csemege-, halas-, húsos és sajtpultok mellett vannak itt egészen modern, csúcsdizájnt képviselő zöldségesstandok is, ahol nemcsak a zöldség, hanem a belső tér is lenyűgöző.




Az eredeti piacot az 1800-as évek közepén emelték Tony Desjardins tervei alapján, de a múlt század hetvenes éveiben szükségessé vált az újjáépítés, ezért 1971-ben egy új piacot húztak fel, amely ma is áll. 2006-ban nevezték el a Les Halles de Lyon-t Paul Bocuse-ról, ugyanis a híres lyoni séf rendszeres vásárlója a csúcsminőségű élelmiszereiről híres standoknak. Kedvencei közé tartoznak a Mère Richard vagy a Maréchel sajtüzlet, Pupier halasstandja, Colette Sibilia vagy a Gast-ház felvágottaspultjai, úgyhogy sok standon megtalálhatók a séf társaságában készült baráti fényképek, dedikált tárgyak.







A piacon található helyek közül a mi kedvencünk a Boulangerie Jocteur pékséggel átlósan szemben található picike kávézó, ahol fantasztikus reggelit (zseniális bagett, vaj, lekvár, kávé) és a kedvenc teáimat (Mariage Frères) is lehet kapni.



 Szemben rögtön Paul Bocuse kedvenc sajtosa:



 Zöldségek, tejtermékek, húsok és sajtok a környék legjobb termelőitől.







 Kedvenc francia reggelim a piacról: vajas-lekváros kenyér kávéval.





Ha Lyonban jártok (van már közvetlen fapados járat is, és a reptérről fél óra alatt bevisz az expressz vonat), mindenképpen érdemes benézni erre a piacra.

Képek: Molnár Kata

2016. október 28., péntek

Zarándoklatok és rózsaszín flamingók földje - Camargue

Hihetetlen szépségű vidéken jártam a francia tengerparton: fehér lovak, fekete bikák és rózsaszín flamingók hazájában, a Rhône folyó deltájánál található Camargue-ban. Saintes-Maries-de-la-Mer (ősi provanszi, occitane nyelven Lei Santei Marias de la Mar) városában éppen ekkor ért véget az októberi zarándoklat, amelynek során ünneplőbe öltözött helyiek és messziről jött zarándokok keresik fel a templomot, vesznek részt a szertartáson és a tenger rituális megáldásán.






Camargue szent földjén, Provence tengerpartján történt ugyanis a legenda szerint, hogy megérkezett Európába Jézus feltámadásának, a húsvét ünnepének örömhíre.

A templomban évente háromszor tartanak zarándoklatot: májusban, októberben és decemberben. A májusi, ünnepélyes Grand Pélérinage idején több ezer cigány keresi fel a városkát és ünnepli annak a szolgálólánynak az emlékét, aki a legenda szerint Egyiptomból, az európai gitane népcsoport feltételezett szülőföldjéről érkezett ide.  Sára ugyanis Mária Magdolnát, Mártát, Máriát, Kleofás feleségét és Mária Salomét, Jézus tanítványait kísérte a tengeren 40 körül, amikor kiűzték őket Júdeából. Csónakjuk a csodával határos módon sodródott partra Provence partjainál, és róluk nevezték el a települést. 






Bár Sárát soha nem avatták szentté, a cigányok mégis védőszentjükként tekintenek rá. Szobrát a Notre Dame de la Mer templom alsó részében őrzik.









A városkát már a 4. században említi a római térképész, Rufus Festus Avenius, méghozzá Ra néven, ami csónakot jelent. Később, a 6. században az Arles-i püspökség templomot épített a városban és a halászok által kedvelt Szent Máriának nevezte el. A helyet Csónakos Miasszonyunk (Notre Dame de Ratis) után nevezik el, utalva a három Máriára, akik csónakon érkeztek ide. A nevet később Notre-Dame-de-la-Mer-re változtatják.

A jelenlegi templom a 9. és a 12. század között épült, és erődítményként, valamint menedékként is funkcionált - nem csoda, hogy 10 kilométerről is látszik. Van benne egy édesvizű forrás, amelynek nagy hasznát vették a viking és a szaracén támadások idején. A 15. században "felfedezték" a Máriák ereklyéit, a csónakot, amellyel állítólag ide érkeztek.

1720-ban a várost pestisjárvány sújtotta. 1838-ban elnevezték Saintes-Maries-de-la-Mer-nek, a három Mária után, és innentől kezdődött a zarándoklatok ideje a szent földre.

A 20. század elején a város irodalmi és művészeti központtá vált. Hemingwaytől Picassóig sok művész látogatott el a varázslatos kisugárzású helyre, sőt több filmet is forgattak itt.

A század második felétől a lakosság száma növekedett, már nem csak halászok és földművesek élnek itt, hiszen népszerűvé vált a nyaralók és a nyugdíjasok körében is.

A város tengerpartján és kikötőjében is érdemes körülnézni. A házak fehérek, élénk világoskék spalettákkal, korlátokkal. Igazi elvarázsolt, déli, nyaralós hangulata van.






A francia városok elmaradhatatlan kellékét, a körhintát itt flamingók és bikák díszítik. Az egész sokkal vadabb és szürreálisabb, mint például egy Avignon-i körhinta, amin volt szerencsém menni egy kört... ilyenkor ősszel pedig kicsit szomorú látvány is a vidámpark a szeles, esőáztatta kikötőben.





A dél-francia városok arénája bikaviadalok helyszíne, sőt egyben könyvtár is...





A városka nemcsak a cigány vallási ünnepekről és bikaviadaljairól, hanem homokos partjáról és vízi sportjairól is híres. Szeles időben például tele van a part kite-szörfösökkel.




 A lapos, vad és mocsaras tájon fehér lovak és fekete bikák legelésznek, de hihetetlenül gazdag a madárvilága is, elsősorban vízimadarakat és lehet itt megfigyelni. Óriási szerencsénk volt, mert még október végén is láttunk errefelé rózsaszín flamingókat az útról.

A lovakkal, melyek az őslovak egyenesági leszármazottai,  az európai cowboyok, a gardian-ok foglalkoznak. A csikók szőre csak 4 és 7 éves koruk között válik fehérré. A camargue-i bikák részt vesznek a bikaviadalokban is, amelyeket a helyi arénákban tartanak, és amelyek már szerencsére nem vérre mennek.

A hely varázslatos hangulata több művészt is megihletett: Vincent Van Goghtól Tori Amosig. Amos  írt egy dalt, amit a város inspirált, és ami  Beekeeper albumon jelent meg.





Egészen lenyűgözött ez a vidék és nagyon boldog vagyok, hogy eljuthattam ide.




2016. október 20., csütörtök

A csillagok bűvöletében - Farkas Anna tervezőgrafikus

Farkas Anna hihetetlenül tehetséges és elképesztően kreatív ember, aki szenvedélyesen szereti azt, amit csinál. Annával a nagymamája, F. Györffy Anna grafikusművész, gyerekkönyvillusztrátor életműkiállítása kapcsán ismerkedtem meg, amelynek arculatáért és katalógustervéért felelt. Grafikai munkáival már korábban is találkoztam és ismeretlenül is lenyűgöztek finomságukkal és eleganciájukkal. Emlékszem, mennyire boldog voltam, amikor megláttam a villamosról egy plakáton a Zeneakadémia új arculatát, a szépséges kör alakú logót, amiktől még a megálló is szebb lett.  Amikor kaptam tőle ajándékba egy elképesztően különleges holdciklusnaptárat, és jobban megvizsgáltam, azonnal elhatároztam, hogy Annát is szeretném bemutatni nektek a blogon.



Pöttyös Panni öröksége
Anna egy nagyon jó szellemiségű budai családban nevelkedett, ahol minden támogatást megkapott ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, sikeres ember legyen. Pályaválasztására egyértelműen nagy hatással volt nagymamája, F. Györffy Anna grafikusművész, akinek Pöttyös Pannit, Mosó Masát és barátaikat is köszönhetjük, és akivel még a keresztnevük is azonos. Mivel már a szentendrei nagyszülői házban látta, mit jelent pontosan grafikusnak lenni és az ezirányú tehetsége is korán megmutatkozott, egyértelmű volt számára, hogy később a Képzőművészeti Egyetem Tervezőgrafika szakára jelentkezik.

Szakmai sikerek
Farkas Anna számtalan csodás arculat- és kiadványterve közül kiemelkedik a már említett Zeneakadémia illetve a Magvető Kiadó számára készült arculat, a Szabó Magda-sorozat a Móra Kiadónál vagy a 2017-es Magvető Könyvnotesz (amiket gyorsan fel is tettem a kívánságlistámra...). Kifejezetten vonzódik a körkompozícióhoz és legjobb munkáiban is gyakran visszaköszön ez a motívum.






Anna kiemelkedően sikeres tervezőgrafikus, gyakorlatilag minden szakmai díjat megnyert, amit egy magyar grafikus megnyerhet, a Magyar Formatervezési Díjtól a Ferenczy Noémi-díjon át a German Design Award Nominee-ig, többszörös Red Dot Winner és Award of Excellence díjas művész. Fontosak számára az elismerések és a visszajelzések, mind a szakmától, mind a közönségtől, barátoktól, mivel szabadúszóként dolgozik. Anna 10 éve részt vett a Magyar Tervezőgrafikusok és Tipográfusok Társaságának (MATT) megalapításában is, valamint tagja a MKISZ-nek és  a MAOE-nek is. Az elmúlt 20 évben több tucat kiállításon vett részt munkáival.






A Nap, a Hold és a csillagok bűvöletében
Annát a Hold és a csillagok egész kisgyerekkora óta lenyűgözték. Meghatározó élménye volt, amikor gyerekkorában éjjel kiment a kertbe, mert nem tudott aludni, a tücskök ciripeltek, ő pedig csak nézte a csillagokat és hagyta magát elvarázsolni. Mivel most a Budai Vár keleti oldalán lakik, és a nyugati oldalán, a Vérmezőn dolgozik, szinte minden nap láthatja a napfelkeltét és a naplementét is, ami különleges boldogsággal tölti el.

Anaptár
Két fontos munkája is a csillagászathoz kapcsolódik. Az egyik az Anaptár, ami egy különleges nap- és holdciklusnaptár, amely az adott naptári évben órára lebontva mutatja a nap- és holdciklusokat egy adott városban.




Anna még egészen fiatal korában végzett egy közvélemény-kutatást a környezetében, hogy megtudja, az emberek hogyan látják az időt, milyen módon vizualizálják az évet. Ekkor rájött, hogy az emberek többsége lineárisan látja azt, ő viszont ciklikusan, körként éli meg. Az is nagyon érdekelte, hogy miért látjuk más magasságban és más méretűnek a Holdat, ebből eleinte saját maga számára, kedvtelésből kutatta ennek művészettörténeti előzményeit - Duc de Berry hóráskönyvének kódexábrázolásában levő körnaptártól Battista Agnese csillagászati metszetein át a dél-afrikai Clip Clop körnaptáráig - és szerkesztette meg az első naptárját 2009-ben, amely egy hihetetlenül aprólékos munka, ráadásul minden egyes városra más adatok kellenek hozzá. Először a WAMP-on jelent meg vele, ahol sok embernek tetszett, sőt külföldön is akadtak megrendelései. Jelenleg 11 változata létezik az Anaptárnak: New York, Chicago, Los Angeles, München, Bécs, Koppenhága, Stockholm, London, Budapest, Párizs és Tokió városaira vonatkozva.

Égbolt-lámpa és R2D2 fejmérete
Anna másik nagy projektje a Starry Light lámpacsalád, amelynek első verzióját 2011-ben egyjótékonysági árverésre - a Möbelkunst és a Design Hét Budapest felkérésére - alkotta meg, ahol egy ipari lámpabúra dekorálására kérték fel más grafikusokkal együtt. Annának egyből beugrott a csillagos ég kivetítésének ötlete a mennyezetre, a csillagok a fém burába fúrt lyukak, melyeken keresztül a lámpa a mennyezetre és a falakra vetíti az éjszakai égboltot (pontosabban az északi félgömb téli napfordulójának csillagállását). 



A váratlanul nagy érdeklődés miatt a lámpát Batisz Miklós segítségével további másfél év alatt fejlesztették tökélyre egy valódi termék formájában. Miután ugyanis rájöttek, hogy a hagyományos fényforrások valójában nem pontok, hanem egy izzószál vagy macskaköröm képében vetítik ki a lyukakon keresztül a fényt, Miklós egy speciális pontfényforrást is tervezett, amelynek segítségével a lámpa precízen vetíti ki az égboltot. Ide kattintva ezt videón is láthatjátok.

A lámpabúra átmérője egyébként éppen a Csillagok Háborújából ismert R2D2 fejének méretével egyezik meg, és jelenleg fekete, arany, matt és fényes fehér, valamint violalila színekben kapható. Anna a lámpához természetesen külön arculatot és csomagolást is tervezett.


Inspirációk a természetből
Szabadidejében biciklizik vagy tengerparti városokba utazik és búvárkodik, vagy csak bóklászik a városban. Emellett imádja az izgalmas vagy a romantikus filmeket, amik kikapcsolják a pörgésből. Anna érzékeny ember, foglalkoztatja a környezetvédelem, a diplomamunkájának témája is a környezetszennyezés volt. Gyakran inspirálják a nemzetközi trendek, elsősorban a japán és az amerikai kollegái illetve a természeti formák, utazások.

Tervek
Anna jelenleg a Képzőművészeti Egyetem doktori iskoláját végzi, ahol a kutatási területe az adatvizualizáció, a körnaptár ábrázolása. Szeretné a tervezőgrafikát mint szakmát ismertebbé tenni, és megmutatni, hogy lehet azt a legmagasabb szinten, komolyan és professzionálisan űzni.

Képek forrása: anagraphic.hu