"Amikor apukám azt mondja, hogy gyere csak ide, kisfiam, beszélni akarok veled, akkor már biztos, hogy baj van. Mert ha nincs baj, akkor nem mondja, hogy beszélni akar velem, hanem mindjárt beszél." (Janikovszky Éva: Velem mindig történik valami)
Janikovszky Éva, kedvenc gyerekkori könyveim szerzője 90 éves lenne. Április 23-án nemcsak a könyv világnapját, hanem az ő születésnapját is ünnepeljük. A hétvégén az írónő rajongói a Pesti Magyar Színház nagyszínpadán ünnepelték felejthetetlen munkásságát.
Egyszer láttam egy dokumentumfilmet, amiben Janikovszky Éva (Évikovszky Janika) mesélt a lakásáról, a fiáról és a környékről, ahol éltek - a film alapján még jobban megszerettem végtelen humorát, kedvességét, életbölcsességét, és azóta mindig eszembe jut, ha a Városliget környékén járok.
Janikovszky az a szerző, akit imádnak a gyerekeim is, és én is nagy élvezettel és nosztalgiával olvasom nekik a történeteket kicsikről és kicsit nagyobbakról. Igyekszem beszerezni minden könyvét - Réber László imádnivaló rajzaival -, mert egyik sem hiányozhat a polcról:
Kedvenceim az Akár hiszed, akár nem, a Velem mindig történik valami, a Már óvodás vagyok és a Már iskolás vagyok, a két kis tacskóról szóló Bertalan és Barnabás (aminek sokáig nagyon szokatlannak éreztem a Schall Eszter-féle Papírszínház-feldolgozását, aztán nagyon megszerettem azt is), mostanában pedig a nagyobbik lányommal A hét bőr és az Égigérő fű van soron esténként. Nagyon szereti, ha én olvasom, bár már egyedül is olvas, de biztos érzi, hogy ezeket a történeteket én is imádom...sőt, minél többször olvassuk, annál jobban szeretjük őket.
Köszönjük, Janikovszky Éva!
"Ha ma kihagyod az esti mesét, holnap már lehet,
hogy nem is kéri a lányod vagy a fiad.
Ha ma nem ülsz oda vele a társasjáték mellé,
előfordulhat, hogy a jövő héten már késő lesz.
Ők ma gyerekek, s nem pótolhatod
az önfeledt legózást, babázást úgy öt év múlva,
amikor már kevésbé szorítanak
megélhetési gondok, amikor már
nem kell új szőnyeg, vagy függöny az ablakra.
Ha most kihagyod az együttlét meghitt perceit,
évek múltán talán már
a meghitt beszélgetéseket sem igénylik.
Ha most nem sétálsz velük kézen fogva,
akkor pár év múlva végleg elengedik a kezed,
és a kapaszkodó nélkül elsodródhatnak.
Visszahozhatatlanok és megismételhetetlenek
a gyermekkor napjai, hetei, hónapjai.
Téglák ezek, amelyekből és amelyekre
a felnőtt élet felépül.
Ha sok tégla hiányzik, labilis lesz az építmény.”
(Janikovszky Éva: Ők ma gyerekek )
(Ráadásul rájöttem, hogy kedvenc gyerekorvosunk is nagyon emlékeztet az írónőre, nemcsak külsőleg, hanem a gyerekek iránt érzett végtelen rajongása és cinkossága, bölcsessége és humora is nagyon hasonló, ezért talán még jobban szeretjük őt.)
Képek forrása: Móra Kiadó rajongói oldal, Molnár Kata
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése